Illusztrációk Goethe Faustjához 1976-1980 [antikvár]

Bevezető Karátson Gábor Faust-íllusztrácíóíhoz Hogyan jut el valaki a Fausthoz? Elolvassa mint kötelező olvasmányt, majd kipipálja, hogy „ez is megvolt"? Vagy lapozgatja, s kiírja belőle a szállóigéket? Ajánlják neki, vagy önszorgalomból nekiveselkedik, hogy valahogy megbirkózzon a világirodalom egyik leghíresebb és legbonyolultabb művével? Vagy egyszerűen beleszületik abba a világba, ahol jelen van Goethe, jelen van a német kultúra, s jelen van Faust is, és úgy fedezi fel, úgy hatol egyre mélyebbre és mélyebbre a mű szövetében, mint a kisgyerek az anyanyelv megismerésében. A kicsi gyermek, aki nem szavanként tanulja meg a nyelvet, hanem egyszerre érzékeli az egészet, mint egy puzzle-játék kaotikusnak tűnő képeit, s apránként kerül minden a helyére. A szó, ami tegnap még érthetetlen volt, másnap egyszer csak megleli helyét. A töredékekből egész lesz, a hangokból szavak lesznek, s a szavakból mondatok. Karátson Gábor beleszületett a Faustba. Amikor 1980 októberében a nyugat-németországi Iserlohnban először mutatta be a Faust-illusztrációk sorozatát, a kiállításhoz tartozó kis füzet rövid előszavában' elevenítette föl alapvető Faust-élményeit „Úgy érzem, mintha egész életemben a Fausttal foglalkoztam volna. Már gyerekkoromban (1935-ben születtem) egy régi, lerobbant házban a Gellérthegynél, nem messze a Dunától, de a másik oldalon, a déli lejtőn, ahol a folyó életéből csak a hajók éjszakai dudálésát lehetett hallani; már akkor, abban a rég letűnt időben, amikor egy csendes délután a kicsi nagymamám szánakozó fejrázással azt mondta, hogy a Faust második része túlzottan nyakatekert és fantasztikus, egyből érdeklődni kezdtem e költemény iránt úgy, mint minden iránt, amit ő furcsának és haszontalannak talált, bár természetesen végigolvasni nem tudtam. Ő egy német asszony volt, anyai nagy- ' Die Galerie im Parktheater, Iserlohn, Gábor Karátson lllustrationen zu Goethes .Faust", 1980. október 3-31. A bevezető eredetileg németül íródott.