A pálya mentén [antikvár]

Részlet: "Prágai Tamás: A debreceni irodalmi napokon a „fiktív önéletírásról" értekeztél. bevallom, kapóra jön nekem ez a kifejezés. Hiszen a művészet kérdései beszélgetésünkben egybefonódnak életutaddal. Magam sem értem pontosan, mi módon létezik e^ a kapcsolat, de ötvenhat, emigráció, alkotás és avantgárd áttételes és a legkevésbé sem determinisztikus módon összekapcsolódik. Onéletrajzjró vagy szépíró lettél? Papp Tibor: Soha nem készültem önéletrajzot írni. Egy kisfiú háborús mozaikja című, az Európa Kiadónál 2000-ben megjelent, szociográfiai jelleggel megírt művemet, amit önéletrajzi megnyilatkozásnak nevezhetek, a kecskeméti Forrás című folyóirat alkalmi felkérése indította el, ugyanis a Szerelmes földrajz clmű tematikus számba kértek tőlem szöveget, azzal az indítékkal, hogy vallomás szerűen írjak egy helyről, amely nekem nagyon kedves. Mivel tudtam, nem én vagyok az egyeden meghívott, elgondolkoztam, vajon a többiek hogyan közelítik meg a témát. Feltételeztem, aki teheti, mert volt szerencséje hosszabb-rövidebb ideig valamilyen mitikus helyen lakni, a nagy történelemből fog egy darabkát kiszakítani, mintha egy katonaruhából a gallér csillagokkal ékesített elülső sarkát vágná le ollóval, amit ékszerként lehet mutogatni, s ami mögé sok szín, sziporka, jellem, jelleg, kitartás becsúsztatható a hajdúruhás ősöktől a hadfinak bort öntő jólelkű menyecskéig, a bajtársi odaadástól a lovak szeretetét magyarosan kimutató nyalka huszárig, a mogorva, nagy bajuszos, mereven pöffeszkedő ezredparancsnoktól a civilbe öltöző békés családapáig, az egri várkapitánytól a kenyeret sütő parasztasszonykáig. Az írás az Alföld folyóirat 2006/3-as számában jelent meg." 5