A Naphta szindróma [antikvár]

Settembrini: Válaszoljon nekem itt e két áhítatosan figyelő fiatalember előtt egy kérdésre: hisz-e egy igazságban, objektív, tudományos igazságban, amelyre törekedni az erkölcs legmagasabb rendű parancsa, és amelynek a tekintélyen aratott győzelmei az emberi szellem diadalainak történelmét alkotják? Naphta: Ilyen győzelem nem képzelhető el, mert a tekintély az ember, az ember érdeke, méltósága, üdvössége, s a tekintély és az igazság között nem képzelhető ellentét. A kettő egybeesik. Igaz az, ami az embernek üdvös. (...) Az ember a dolgok mértéke, üdvössége az igazság kritériuma. Az olyan elméleti megismerés, amely gyakorlatilag nem vonatkozik az üdvösség eszméjére, annyira érdektelen, hogy minden igazságértéke tagadandó, és eltiltása tanácsos.