Versek [antikvár]

Hviezdoslav, a csillagok dicsőítője - szlovákul. Ez a költői álnév az igazi neve. Hasztalan jegyzette egykor a keresztelő papja nemes Országh Pálnak a matrikulába, a költő maga jobban tudta, ki és mi ő. Ha a szokott tudós teljességgel azt írtuk volna e sorok fölé: Pavel Országh-Hviezdoslav, mi is csak arra a nagyon sokat vitatott kérdésre tereltük volna a figyelmet, miért s hogyan lett a szárnyát magyar versekkel próbálgató diákból, mikorra öntudatos ifjúvá serdült - szlovák költő. Érdekes probléma, kell is róla szólni, de igazában csak részlete a fő kérdésnek: hol van Hviezdoslav helye - világnézete és költői stílusa szerint - a világirodalom fejlődésében? Nem kis szerénytelenség volna a cseh és szlovák irodalomtudomány annyi jelesének kitűnő megállapításai után magyar részről fölvetni ezt, ha nem adhatnánk egy új szempontot a kérdésteljes tisztázásához. Hangoztatva bár, hogy Hviezdoslavot éppoly gyökeresen szlovák költőnek tartom, mint amilyen magyarnak Petőfit vagy Arany Jánost, mégis úgy vélem, nem érthetjük őt meg teljesen, ha nem gondolunk rá, hogy hetvenkét évre terjedő életének hatvankilenc esztendejét a ferencjózsefi Magyarországon élte le. Irodalomtörténeti helyének meghatározását tehát éppen a magyar irodalmi élethez való viszonya felől kísértem meg. Igaz, ez a szempont maga nem elég, de arra alkalmas, hogy az eddigi eredményhez valamicskét hozzátegyünk, s a magyar olvasót talán minden más szempontnál jobban segíti a költő megismerésében.