Szájról szájra - Válogatás az Antal-Lusztig-gyűjteményből [antikvár]

Szájról szájra - nagyapáról unokára Válogatás az A n t a 1-Lu s z t i g - gy űj t e m é n y b ö 1 Richárd Serra amerikai szobrászművész egy Interjúban azt mondta, hogy míg Amerikában a 60-as években a múzeumok uralták a művészeti szcénát, s szavuk mindenható volt, manapság más a helyzet. A gyűjtök és a múzeumi szakemberek egyenrangú partnerekké váltak. A szűkös anyagi lehetőségek nniatt a múzeumok képtelenek egy-egy fontos művet megvásárolni, így egyre nagyobb szerep jut a magángyűjtőknek. Ez a tendencia ma már Európa keleti részén is érzékelhető. A rendszerváltás után Magyarországon fellendülő műkereskedelem, a megszaporodó magángalériák, az igen népszerűvé váló árverések új helyzetet teremtettek. Egyre több magángyűjtemény létesült, melyek segítsége nélkül ma már jelentős retrospektív kiállítást nem lehet megrendezni, legyen az egyéni, vagy tematikus. A magyarországi magángyűjtemények sorában különleges helyet foglal el az Antal-Lusztig-gyűJtemény. Ez az egyik legnagyobb magyarországi kollekció. Közel háromszáz művész több mint háromezer alkotását tartalmazza. A Lusztig-család a Debrecentől nem messze fekvő faluból. Derecskéről származik. Az eredetileg rabbinak készülő, majd kereskedőként dolgozó Lusztig Sámuel a húszas években kezdte el vásárolni a kortárs magyar festők munkáit. Ez az anyag azonban elveszett vagy megsemmisült a 11. világháborúban, a család több tagja, Lusztig felesége és négy gyermeke a holoka-uszt áldozata lett, egyedül ő és egyik lánya, Antal Péter édesanyja élte túl a borzalmas tragédiáL Lusztig Sámuel az ötvenes években, amikor a műtárgynak nem volt nagy ára az általános szegénység miatt, újra elkezdett gyűjteni. Unokája, Antal Péter ebben a művészetszerető légkörben nőtt fel. Lusztig tudta, hogy a gyűjtemények egyik lehetséges és gyakori sorsa a szétesés, ezért jó érzékkel, még ifjú korában igyekezett megfertőzni unokáját a gyűjtés szenvedélyével. Antal Péter kezdetben a nagypapa ízlését követte, majd egy-egy személyes találkozás kortárs magyar művészekkel, új irányt adott a gyűjtésnek, felkeltette érdeklődését saját korának művészete iránt. A gyűjteményben ma a kortárs művek kb. 15-20 %-a élő művészek alkotásai. Néhány évvel ezelőtt Antal Péter elhatározta, hogy szélesebb körben is megmutatja kollekcióját, nevezetesen letét formájában, múzeumban helyezi el a művek egy részét. 2006-ban a gyűjtemény közel négyszáz darabos kollekciója a frissen megnyílt debreceni MODEM-be, egy másik, kisebb hányada, közel kétszáz mű a pécsi Városi Képtár egy új épületébe került egy tízéves letéti szerződés keretében. A mostani válogatás egy csepp a tengerből, az ötvenes évektől napjainkig terjedő korszakból mutat meg egy ke-veseL Mivel a gyűjtemény igen széleskörű, sokféle stílust, művészi attitűdöt megmutat, nehéz röviden meghatározni sajátosságait. A művek egy része arra hivatott, hogy a magyar művészet jellemző iskoláit, tendenciáit, irányzatait reprezentálja minél szélesebb kört felölelve, a művek másik részére azt mondhatjuk; erős érzelmi felindulásból elkövetett gyűjtés eredménye. Ez utóbbiak monografikus igényű kollekciók, melyek az adott művész teljes életútját képesek