Spanyol nyelvkönyv [antikvár]

A mai Spanyolország területét, a Pireneusi (vagy ahogy régebben nevezték: Ibériai) félszigetet eredetileg az Észak-Afrikából odatelepedett ibérek lakták. Később kelták keveredtek közéjük ("keltibérek). Az ásványi és egyéb kincsekben gazdag félszigetre az idők folyamán főníciaiak, görögök és karthágóiak is költöztek. Az időszámításunk előtti harmadik században római gyarmatosítók jelentek meg a félszigeten. Velük elkezdődik a latin nyelv elterjedése az őslakosság közt. A spanyol nyelv a nép által beszélt latin nyelv változata, és ennélfogva a többi "román" nyelv: a portugál, francia, provenszál, szárd, olasz, ladi, román nyelv közeli rokona. A spanyol nyelv hangtani és kiejtésbeli sajátosságai a keltibérek nyelvére vezethetők vissza. A spanyol nyelv szókincsének tíz százalékát arab elemek alkotják, ami a hosszú mór uralom (711-1492) következménye. A germán, francia és olasz befolyás már nem olyan jelentős. Amerika meghódítása indián szavak meghonosodását eredményezte (pl. tomate paradicsom, chocolate csokoládé). Az egységes, irodalmi spanyol nyelv kialakulása szempontjából döntő szerep jutott Kasztília spanyol tartománynak, mely mind politikai, mind irodalmi téren (Cervantes, Lope de Vega, Calderón de la Barca műveivel) a vezető helyet foglalta l. Ezért használják a spanyol nyelv megjelölésére még ma is a castellano (kasztíliai) szót. Egyébként Spanyolországban éppúgy vannak nyelvjárások, mint másutt. Andalúzia, Asztúria, Aragón, León spanyol tartományban például az andalúziai, illetve asztúriai, aragóniai, leóni nyelvjárást beszélik. A tanult emberek természetesen mindenütt az irodalmi vagy hivatalos spanyol (kasztíliai) nyelven beszélnek. A Katalóniában beszélt katalán nyelv, a Galicia tartományban beszélt gallego nyelv és a Pierenusok vidékén élő baszkok nyelve viszont különálló nyelvnek számít. A spanyol nyelvet ma több mint százmillió ember beszéli. Spanyolországon kívül spanyolul beszélnek az afrikai Spanyol-Marokkóban, a Baleári-szigeteken és az Antillákon, a Fülöp-szigeteken, Mexikóban és - Brazília kivételével, ahol portugálul beszélnek - egész Dél-Amerikában. Az Amerikában beszélt spanyol nyelv lényegében nem különbözik a kasztíliai spanyol nyelvtől. A fontosabb eltérésekre a továbbiak során még visszatérünk.