Orosz nyelvtan [antikvár]

BEVEZETES Az orosz nyelv az indoeurópai nyelvek szláv nyelvcsoportjához tartozik, s mintegy 160 millió ember beszéli anyanyelvként. Legközelebbi rokonai a keleti szláv nyelvek. Ezek közé tartozik az oroszon kívül az ukrán és a belorusz. Nyugati szláv nyelvek: lengyel, cseh, szlovák. Déli szláv nyelvek: bolgár, macedón, szerb, horvát, szlovén. Az orosz nyelv az orosz nép anyanyelve, s egyben a FÁK (Független Államok Közössége) népei egymás közti érintkezésének az eszköze. Az ENSZ és nemzetközi szervezeteinek (pl. UNESCO) az orosz az egyik hivatalos nyelve. Idegen nyelvként tanítják számos országban az egész világon. Mi az orosz irodalmi nyelvet tanuljuk: ez az irodalom, a tudomány, az iskola, az állami intézmények nyelve. Mindenekelőtt a nyomtatásban megjelent mtaveknek a nyelve ez. A beszélt nyelv -mindennapi társalgás formájában - még kulturált környezetben is különbözik az írott irodalmi nyelvtől abban, hogy kevésbé tömör, szerkezete lazább; néha előfordul az is, hogy eltér az irodalmi normáktól. De a kulturált emberek nyilvános felszólalásai - előadások, viták - az irodalmi nyelv normáihoz igazodnak. A nép beszédében az orosz nyelvben is nyelvjárásokat különböztetünk meg. Vannak északi és déli nyelvjárások. Az északiakra az ÓKaHbc jellemző, vagyis a hangsúlytalan szótagokban o-nak ejtik a leírt o-t: agmóh, noió. A déh nyelvjárásokra az áKaHte a jellemző, vagyis ű-t ejtenek az említett szótagokban o helyett: «aaMÓH», «naió». A déli nyelvjárásokból alakult ki az irodalmi kiejtés, amelynek már régebben a moszkvai kiejtést fogadták el.