Máttis Teutsch János [antikvár]

"Zöld zsong él." Ezekkel a szavakkal kezdődik Mattis Teusch János egyik verse, amelyben a festő művészetének élményhátteréről, inspirációinak forrásáról vall. A versben - akár festményein és festett szobrain - a szín- és mozgásélmények elválaszthatatlanok egymástól, a színfolyamok egymást éltető, egymással küzdő zuhataga a főmotívum: a kék a magasságok felé emel, a narancs, a sárga földre húz, a vörös betakar, meleget ad, a lila szenvedéllyel gyászol, s mindegyikük mellett feltűnik a minden színnel társulni vágyó zöld, a növényekkel teli föld színe. A színek között nincs hierarchia sem érzéki hatásuk, sem szimbolikus jelentésük szerint. A művész mindnyájukat érzi, átéli, elfogadja, s a színek kiapadhatatlan életforrásokként áradnak, kavarognak, a néző elé tárva belső energiáik, fényük, sűrűségük, súlyuk, feszítőerejük teljességét.