Magyar-német kéziszótár [antikvár]

ELOSZO Immár négy esztendeje annak, hogy az Akadémiai Kiadó megtette az első lépést azon az úton, amelynek most az egyik fontos állomásához érkeztünk. Az első lépés a Halász Előd nevével fémjelzett nagyszótárak felújítása volt. Egy újabb lépést jelentett a kisszótárak újraszerkesztése, amelyeket a zsebszótárak követtek. A megjelent kisszótár 30 OOO-re duzzasztott címszóállománya a kéziszótárak volumenéhez közelít, fizikai méreteiben, részletességében mégis inkább a kezdő, gyakran praktikus szempontokra figyelő felhasználót kívánja megszólítani. Ha nem lettek volna évszázados hagyományok, akkor is vüágos lenne, hogy egy lépcsőfok még hiányzik: a nagyszótárak és a kisszótárak közt lennie kell egy sokak által áhított középútnak. Ezt hívhatjuk középszótámak, kéziszótárnak, asztali szótárnak, vagy egyszerűen csak szótárnak - az elnevezéstől függetlenül egyvalamiben biztosak lehetünk: aki már nem kezdő, ugyanakkor egyelőre még nem kíváncsi a nagyszótárak által kínált „ínyencségekre" sem, általában ezt a középméretet szeretné használni. A. Magyar-német szótár több mint 50 000 címszavával lényegesen nagyobb találati valószínűséget ígér a felhasználónak, mint Halász Előd 1973-ban kiadott Magyar-német kéziszótárz., amelyben 40 000 címszó van. Szótárunk egyébként nem e Halász-mű felújítása, hanem az általunk átdolgozott nagyszótár és kisszótár adatbázisán alapuló, ám lényegében pontról pontra ellenőrzött és újragondolt, azaz új szótár. Szótárunk az említett kéziszótár címszóállományától nemcsak a mennyiség, hanem az összetétel tekintetében is jelentősen eltér. A megnövekedett címszómennyiségben a többletet részben a hagyományos szókincs megfelelő gyakoriságú elemei (pl. parkettáz, parkosít), részben az eltelt idő alatt született új szavak alkotják (pl. mobiltelefon, e-mail, EU). Ugyanakkor a 40 000 szó közt is találunk olyanokat, amelyek nálunk nincsenek meg. Ez többnyire abból fakad, hogy a kéziszótárban mára elavult szavak is vannak, amelyeket mi már nem vettünk fel (pl. kötlevél, pártfőiskola). A szerkesztés során olyan felhasználót képzeltünk magunk elé, aki magyar anyanyelvűként szeretné gondolatait németül kifejezni, illetőleg magyar szöveget kíván német nyelvre átültetni. Érmek megfelelően igyekeztünk „aktívvá" tetmi a szótárt, azaz használójának a lehető legtöbb információt megadni ahhoz, hogy az idegen nyelven fogalmazott mondatokba a magyar címszó német megfelelői közül a valóban oda illőt tehesse be, mégpedig helyesen ragozva, a mondatszerkezetnek megfelelő alakban. Érmek érdekében a jelentésváltozatokat mindig magyarázattal láttuk el (hiszen aki nem ismeri a német szót, azt sem tudhatja, hogy a többjelentésű magyar szó melyik jelentésének felel meg), feltüntettük a vonzatokat, zárójellel utalva az elhagyhatóságra, továbbá megadtuk a német szavak ragozását is. A szinonimák közül való, szövegkörnyezettől függő választást szókapcsolatok megadásával segítjük. Alaphelyzetben a német szavak stílusértéke megfelel a címszóénak, ha mégsem, erre külön mmősítéssel figyelmeztetünk. Ahol szükséges volt, megadtuk a német szó kiejtését. K Magyar-német szótár nemcsak felépítését és tartalmát tekintve XXI. századi produktum: az új évezredhez méltóak vohak keletkezésének körülményei is. A rohamléptekkel fejlődő számítástechnika bevonult a szótárírásba is, ami lehetővé tette, hogy a felújított szótárak teljes anyagát könnyen kezelhető adatbázisokban tároljuk. A gépek, persze, önmagukban még nem garantálhatják a megbízható, jó minőséget. Ha ez mégis megvalósult - és reményeink szerint mások is úgy fogják találni, hogy megvalósult -, akkor az elsősorban a szótár létrehozásában részt vállalók hozzáértésének és odaadásának köszönhető. Földes Csaba, UzonyiPál Budapesten, 2002. március 10-én