Magyar katolikus templomok [antikvár]

Időről időre különösen fontos örökségünk számbavétele és jelentőségének fölismerése, nem csupán nemzeti identitásunk szempontjából, hanem mert ezekkel az értékekkel és tapasztalatokkal járulhatunk hozzá az európai közösség gyarapodásához. Nem lehet feladatunk a teljes magyar építészeti örökség áttekintése, de talán a bemutatott példák is érzékeltetik annak gazdagságát és értékeit. Bár Magyarországon a történelem során sokszor hullámoztak ide-oda hadak és frontok, nem szakadtunk ki Európa kulturális közösségéből. A nyugat-európai építészeti stílusok (romantika, gótika és reneszánsz) határvonala egészen az újkorig nagyjából a történelmi Magyarország határáig húzódott. Nagyjából eddig terjedt a katolicizmus és protestantizmus is. A művészeti stílusok sokáig szorosan összefonódtak a liturgikus szokásokkal és a vallási mozgalmakkal, ezért természetes, hogy a nyugati templomok alaprajzi típusai és liturgikus térrendezése hamar megjelentek hazánkban is. Hz az építészeti és művészeti fejlődés nem ismerhető meg függetlenül egy-egy terület vagy település történelmi körülményeitől. Ezért minden településnél, hogy eredetét némiképp megvilágítsuk, szerepel annak első említése is. De nem szabad elfelejteni, hogy egy-egy települést - ha nem volt országos jelentőségű - általában alapítása után pár száz évvel említenek először (a régészeti leletek tanúsága szerint), vagy nem mindig maradtak fönn a rá vonatkozó dokumentumok. Számos falunevet az 1332-ben vagy azután keletkezett pápai tizedjegyzékek őriztek meg. A török háborúk alatt is számtalan irat pusztult el. Szent István (1000-1038) II. Törvénykönyve (1030-1038) elrendelte, hogy tíz falu közösen építsen egy templomot. A szerzetesrendek külön jogállású templomokat építettek. Közülük először a bencések érkeztek hazánkba. Az egyes szerzetesrendek sajátos építészeti megoldásokat hoztak magukkal; a szerzetesrendi vagy falusi építkezések támogatója az esetek többségében a király vagy a helyi földesúr volt, akinek ízlése vagy szellemisége szintén befolyásolta az építkezés alakulását. A kora középkorban bizánci, itáliai és német hatás érvényesült épületeinken. A 11. század építkezéseit az alaprajzok sokoldalúsága jellemzi. Sok korai típus, mint amilyen pl. a ketapszisos pannonhalmi apátsági templomé, idővel eltűnt. Akadt kivételes alaprajzú épület is: a korai feldebrői templom a bizánci és nyugati alaprajzok keveredését mutatja, követője nem akadt. A kezdeti sokféleség a I 1. század végétől kezdve helyet adott egy háromhajós, háromapszisos, bazilikális alaprajzú típusnak, melyet hagyományosan a magyar romantika jellegzetességének tekintenek. (A bazilikális típust a mellékhajóknál magasabb főhajó jellemzi.) Ehhez szorosan hozzátartozik a korai német templomok nyugati homlokzatának (Westwerk) hatására kialakított nyugati toronypár. Ezek súlyát - nehéz technikai megoldássál - a mellékhajók boltozatai hordozták. A tornyok közt ún. "urasági karzat" húzódott, ami valószínűleg a kegyúr céljait szolgálta. A magánalapítású egyház és monostor szokása német példára terjed cl (Eigenkirche). Először királyaink, majd országos nemzetségeink alapítanak sajátos jogi státuszai rendelkező egyházakat, ún. „nemzetségi monostorokat".