Latin nyelvtan [antikvár]

BEVEZETÉS A latin nyelv eredete A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai nyelvcsoportjába tartozik. Az indoeurópai nyelvcsalád többi ágai: az indo-iráni, örmény, görög, kelta, albán, balti-szláv és germán nyelvek. A latin nyelv eredetileg az ókori Latiam (innen : latin) és Róma nyelve volt. A római hódítások nyomán utóbb Itália, majd a római birodalom uralkodó nyelve lett. A latin nyelv szerkezete, szókincse A latin nyelv — az indoeurópai nyelvek szerkezetének megfelelően — ún. flektáló (hajlító) nyelv. Ez azt jelenti, hogy a latin nyelv a szavak mondatbeli viszonyait a ragozáson kiül gyakran a tőalak változásával fejezi ki, pl. facio csinálok, feci csináltam. A latin nyelv szerkezetére ez alapvető sajátságán, a flexión kívül jellemző indoeurópai vonások még: az elöljárók (praepositiók) használata, a grammatikai nem (genus) megkülönböztetése, az igeidő mellett az igeállapot (actio) kifejezése és a gyökérszótag kettőzése (reduplicatio). A latin nyelv és az indoeurópai rokonnyelvek szókincse között az összefüggés világosan kimutatható. Például az alábbi latin szavaknak : mater anya meus enyém sex hat stare állni a különböző indoeurópai nyelvekben megfelel: görögben l^rjTtiQ é/^ÓQ ?'1 tarával olaszban madre mio sei stare franciában mere mon six (exister) spanyolban madre mi sei estar románban mama meu sase a sta oroszban MaTb MOH uiecTb CTOHTb németben Mutter mein sechs stehen angolban mother my six stand 1*