Vízalatti titkok nyomában [antikvár]

A TITKOK MEGHÓDÍTÁSA Amikor visszatértünk második tapolcai expedíciónkról, meglepetten tapasztaltuk, hogy hirtelen érdekes emberekké váltunk. . . Újságírók kerestek fel bennünket és gyakran igen nehéz kérdéseket tettek fel nekünk. Hódos Judit, a Rádió munkatársa például azt kérdezte tőlem, hogy egy-egy merüléskor mi adja számomra a legnagyobb élményt? Csak nehezen tudtam néhány szóval válaszolni, mert az ilyesmit nehéz szavakban kifejezni — különösen annak, akinek nem kenyere a szó . . . Utána sokáig gyötört a lelkiismeret, hogy talán nem voltam elég szabatos, nem érzékeltettem eléggé a valóságot, érzéseimet; nem fejeztem ki elég tisztán, hogy mi a mi legnagyszerűbb élményünk, amely magával ragad minket, célt és hajtóerőt ad vízalatti tevékenységünknek. Számomra az egész merülés élmény, attól kezdve., hogy megkapom a feladatom. De mégis a legnagyobb az, amikor teljesen beöltözve, légzőkészülékkel a hátamon először merülök le a víz alá. Maszkom üvegét már nem a levegő érinti, hanem a kristálytiszta víz, s megteszem az első mozdulatot, mélyen a tüdőmre szívom a levegőt. Előttem ott isit a felderítésre váró vízalatti barlang-folyosó sötét kapuja, amelyen létezése óta először tör át a fény; a fejlámpám fénye. S utána úszom én: előre, az ismeretlenbe, oda, ahol ember még sohasem járt. Ahol csak víz van és szikla; levegő sehol,, csak a készülékem palackjaiban. Ahol csak titok van, a természet szinte feltörhetetlennek tűnő lakatjával lezárva; egy idegen, embertől; külvilágtól mindeddig tökéletesen elizolált világ. Mindez még előttem áll. És én elindulok, feltörni ezt a lakatot, megismerni a titkokat, meghódítani, legyőzni, összeroppantam őket. Hogy ne legyenek többé azok, amik eddig voltak: titkok. Később, amikor már bent járok a vízalatti és földalatti birodalomban, a felderítés sok-sok problémája, az elém tornyosuló akadályok és azok elhárítása eltereli figyelmemet érzéseimről. Ám meg kell mondanom, hogy nem minden búvártársam van így. Vannak közöttük olyanok, akiknek a legnagyobb élményt éppen a titokzatos világ akadályaival való küzdelem adja. Másoknál pedig a visszatéréskor, a feladat végrehajtása után, a győzelem érzésével jelentkezik a merülés legnagyobb élménye. Azt lehetne mondani: embere válogatja. Ám valamennyi kutató búvárban él az emberrel egyidős ösztön, a megismerés utáni vágy. És mindegyik élménye ehhez fűződik.