Állatbarát 1993. január-december [antikvár]

1993. január A hóember hónapja Igy is nevezhetnénk a januárt, amely többnyire oz év leghidegebb hónapja, nemegyszer erős faggyal, hófúvással, mindent belepő, csillogva sziporkázó zúzmarával. Igaz, az elmúlt években nem sok havat láttunk, de ha reggelre kelve egyszer mégiscsak fehérbe öltözik a határ és a gyerekek hóembert készítenek az udvaron, az hosszú ideig kezében tartja majd a seprűnyelet, orra helyéről nem hidl ki a hosszú sárgarépa és a talpa aligha kezd olvadni éppen januárban. Néha olyan a januári erdő, mintha egy tréfás kedvű óriás álom port fújt volna áfák közé. Nemegyszer hosszú percekig mehetünk a behavazott úton anélkül, hogy az élet legcsekélyebb nyomait felfedezhetnénk. Legfeljebb egy-egy ka-lapnyi hó hull alá és puffan finoman odalent, amikor völgy felől érkező szellő kibillenti egyensúlyából a gallyakon megkapaszkodott fehér tömeget. Később azért itt is, ott is mozdul valami. Fázós cinegék keresgélnek a bokrok között, a harkály hangosan kopog a fatörzsön, és a kis fenyves szélén a mókus legalább tizedszer próbálkozik meg azzal, hogy leereszkedjen a fa törzséről. Tegnap még könnyen ment, egyetlen ugrással az avarban termett, ma már útját állja az éjszaka hullott, hideget árasztó fehér hótakaró. A mókus csak a nyár elején született, havat még soha nem látott, így aztán prüszkölve és rémülten igyekszik visszakapaszkodni a törzsre, amikor végre mégiscsak elszánta magát, hogy a furcsa, fehér semmibe ugorjon. Szeme, szája tele friss, hideg hóval, rémülten kapaszkodik az ágon, és egyhamar biztosan nem próbálja meg, hogy újra a talajra kerüljön. A cinegék, csuszkák és harkályok oda sem figyelnek a mókusra. Januárban mindenkinek elég a maga baja, az állatok máról holnapra élnek, nem érnek rá a másikkal törődni. Ha emberek módjára ök is közmondásokat gyártanának, az egyik biztosan igy hangzana: Ha túlélted a januárt, már majdnem megnyerted az egész évet! Schmidt Egon 4 Í -i r A sarkvidéki tél hosz-szan tartó jeges sötétsége egyáltalán nem zavarja, de „hidegen hagyják" a hóviharok, a Jéghegyek és a nemegyszer mínusz 40 fokos hőmérséklet is. A sarki rókának van a legmelegebb bundája a világon! A különlegesen sűrűn nőtt, 5 cm hosszú szőrszálak az északi klíma minden viszontagságától megvédik ezt a mozgékony kis ragadozót. A sarki róka életmódja éppen olyan kompromisszummentes, mint a magas északi tájak környezeti adottságaié. Azokban az években, amikor kevés a lemming, amelyek egyébként a fő táplálékát Jelentik, a rókák nem szaporodnak. A kifejlett állatok apróbb-nagyobb tol-vajlásokkal tartják fenn magukat, így vészelik át a kritikus időszakot. Madártojásokat lopnak, kibicelnek a Jegesmedvéknek vagy a farkasoknak, ha azok zsákmányt ejtettek valahol, de gyakran belopóznak az emberi településekre is, hogy az ott található élelemből csenjenek el valamit. Ha azonban a rövid nyári időszakban terített az asztal, sok lemminget találnak, a szukák átlagosan 12 kölyköt vetnek. Ez a magas szaporulat, amit a kutatók stratégiának is neveznek, biztosítja, hogy a sarki rókák állománya fennmardhasson az északi tájakon. De van még valami, ami hozzájárul a faj elterjedéséhez. Az a tulajdonságuk, hogy a revier nélkül maradt rókák habozás nélkül elindulnak új hazát keresni, riagy utakat tesznek meg a hómezőkön át, de előfordul az is, hogy Jéghegyre kapaszkodnak = fel, és úgy vitetik magu-1 kat. Ha aztán szerencsés I helyen kötnek kí és sok I lemmingre bukkannak, I "jra szaporodni és terje-sz-= kední kezdenek, amíg egy ° ujabb szűk esztendő me-I gint nehéz próba elé nem állítja őket. ¦ KCpes €p dínocsontvQz Az egykori amerikai vadnyugat 150 millió évvel ezelőtt is bizonytalanságot árasztó vidék volt, ugyanis csak úgy nyüzsögtek itt az átlagosan öt méter magas, kéttonnás ragadozó őshüllők, az allosaurusok. Egy szenzációs lelet nyomán most fény derülhet a kihalt húsevő életmódjára, ugyanis első ízben bukkantak teljesen ép csontvázra. Mint Pat-rick Leiggi paleontológus elmondta, egy fiatal allosaurusról van szó, így e félelmetes ősállat fejlődéséről, növekedéseiről is fontos ismereteket lehet majd nyerni. ¦ CHin CHm 19 esztendős korában Mexikóváros állatkertiében kimúlt a Chia Chia nevű bambuszmedve. Chia Chia eredetileg a londoni állatkert lakója volt, s párja, Ctiing Ching pusztulása után ig88-ban került Mexikóvárosba. ¦ Az allosaurus felegyenesedve járt, és 13 méter hosszú volt fíz év törpéje Németországban a Skorfrvds Show Tom-Tom nevű bichon irisée kan lett az esztendő győztese a kistermetű kutyák kategóriájában. Az ebecske Kirsten Vin-zelberg (kis) asszony tulajdona, A fajtát egyébként korábban Tenerifének nevezték, minthogy a spanyol tengerészek 1500 táján hozták be a Kanári-szige-tekre (Tenerife a szigetcsoport egyik tagja). A kutya később a francia szalonok elkényeztetett középpontja lett. Innen a neve is: „bichonner", amely annyit tesz mint „elkényeztetni", a „frisée" szó pedig loknisat jelent. ¦ A győztes Tom-Tom Jő ötlet London - A Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) ugyancsak megorrolt a harmadik világbeli országokban garázdálkodó vadorzókra. Hogy bozzájá-ruljon az orvvadászok elleni küzdelem sikeréhez, a társaság 10 000 kiszolgált távcsövet gyűjtött össze. A távcsöveket megjavítják, majd ajándékként elküldik a rezervátumok és nemzeti parkok vadőreinek. ¦ Richárd Briggs madarász az ajándék távcsövek töredékének társaságában Vendégségben Esténként uagy harminc i/addiszné herssl föl rendszeresen a Madrid kórnyéki Las Matast. Pontosan 23 órakor raegielennek a falu «terén, ahol a hely-héliek kenyérrel, krumpliuai, rizzsel traktálják őket. ¦ n Fekete lábú görény visszatér Némileg jauult a helyzet a i lú görény állományát illetően. Még nem oly régen csak tízennyolc példány élt belőle, ezért a legritkább állatfajok közé tartozik. Sikeres tenyészmunka eredményeként az amerikai Wyoming államban most ismét kitelepíthettek nébány példányt a szabad természetbe. A faj, amely elsősorban prérikutyákra specializálta magát, csaknem teljesen kipusztult, mert a farmerek méreggel védekeztek zsákmányállataik ellen. A méregtilalomnak és az állami segítségnek köszön-betöen a fekete lábú görénynek most ismét van esélye a túlélésre.