Tatárhalál Pácinban [antikvár]

Mint ahogy korábbi füzetünkben leírtuk, a megalakult Baráti Kör fontos feladatának jelöltük meg évenként-kétévenként egy-egy füzet megjelentetését. Persze első alkalommal is hangsúlyoztuk, hogy e füzetek megjelentetése csak addig lehetséges, amíg a költségeket fedezni tudjuk. Ha úgy alakul a helyzet, hogy nem tudjuk előteremteni a kiadás költségeit, fájó szívvel bár, de le kell mondanunk a Bodrogközi Füzetek megjelentetéséről. 3ízünk azonban abban, hogy erre egy ideig még nem kerül sor. Hogy mindig lesznek cégek /intézmények, vállalatok, szövetkezetek, KFT-k, Rt-ok/, amelyek fontosnak és támogatásra érdemesnek fogják találni ezirányú tevékenységünket. Hogy mindig lesznek szerzők, akik lemondanak szerzői díjukról. Hogy mindig lesznek szerkesztők, gépírók, rajzolók, akik térítés nélkül vállalják majd a kiadások előkészítését. Lehet, hogy kezükbe véve e füzetet néhányan elmarasztalnak bennünket. Szemünkre vetik majd, hogy képregényt adunk az olvasó kezébe, behódolva ezzel a divatnak. Igazat is adnánk az elmarasztalóknak, ha csak azért próbálkoztunk volna ezzel a formával, hogy nagyobb legyen esetleg a jövedelmünk.Azonban egyáltalán nem az üzleti szempontok vezéreltek bennünket. Mint korábbi füzeteinkben is megfogalmaztuk, most is azt szeretnénk tenni 9 hogy a bodrogközieket megismertessük a hagyományokkal, őseik életével, történetével. De hiába akarnánk könyvet adni a kezébe annak, aki nem vagy csak nehezen tud olvasni. Már pedig - sajnos - a fiatalok között is sok a gyengén olvasó. Ezért gondoltunk arra, hogy kezükbe adva e kis füzetet szívesen végignézik, s szülőföldjüknek legalább ezeket a mondáit megismerik. Ugyanakkor kedvet csinálunk az iskolásoknak is környezetük, lakóhelyük bővebb megismerésére. Mindez azonban csak jámbor óhaj lehetett volna, ha elgondolásunkat nem tudtuk volna valóra váltani. Szerencsére akadt vállalkozó a szerző személyében, aki örömmel vállalta a feldolgozást ellenszolgáltatás nélkül. Köszönet érte. Végezetül mit mondhatnánk? Csupán azt: köszönjük mindazoknak, akik segítették e füzetecske megjelentetését is.Reméljük, hogy számíthatunk további segítségükre, s bízunk abban, hogy példájukat mások is követik. Pácin, 1991. március hó. a szerkesztő