Sóly ezer éve [antikvár]

Az őskor évezredei A Bakony déli lejtői és a Balaton északi partvidéke között számos olyan útvonal húzódik napjainkban is, melynek eredete az ősidők homályába vész. Egy ilyen útvonal az a - kora miatt jelen korunkban is "római útnak" nevezett út, amely a mai Székesfehérvár felől Várpalotára, majd onnan Hajmáskér felé húzódik, majd ott déli irányba fordul és - ott átlépve a Séd-patakot - sólyi törésvonal mentén vezet Litéren, Szentkirályszabadján, Meggyespusztán, Balácapusztán, Nemesvámoson és Tótvázsonyon át a Tapolcai-medence felé. Ezt az útvonalat még az őskor népei taposták évezredeken át, s a Római Impérium korában (Kr. u. I-IV. században) a rómaiak állandóan járható úttá építették ki. Ennek az útvonalnak maradványai észlelhetők Bántapusztáról délnyugatra, az Aranyoskút mellett, valamint Litértől északra, a Kéktői-hűlőben stb. Ez az útvonal - melynek Szentkirályszabadja-Balácapuszta közti szakaszát 1402-ben "hadiút" ("hodut") névvel illette egy oklevél - a magyar középkorban is forgalmas hadiútnak számított.