Bővebb ismertető
múlt emlékei nagyban hozzájárulnak életünk jobbá tételéhez. Felszabadítanak minket a jelen zsarnoksága alól, és lehetővé teszik tudatunk számára, hogy visszalátogasson a régi szép időkbe. Olyan eseményeket válogathatunk ki és őrizhetünk meg az emlékezetünkben, amelyek különösen kellemesek és jelentőségteljesek számunkra, és olyan múltat „alkothatunk" az emléktárgyak segítségével, amely segít nekünk boldogulni a jövőben."
Csíkszentmihályi Mihály
Bevezető
Az adonyi háztartások megbecsült és féltve őrzött darabjai voltak azok a díszbögrék, kancsók, amelyeket csak különleges alkalmakkor vett le a háziasszony a tisztaszoba, vagy ahogy errefelé mondták, az „elsőszoba" szekrényének vagy sublótjának a tetejéről vagy a konyhakredenc felső polcáról. Ezeknek a nem mindennapos használatra készült daraboknak a díszítő jellege jobban dominált, mint a használati értéke. Porcelán és fajansz anyagból készültek, ritkábban az olcsóbb cserépből. Találunk közöttük márkajelzéssel ellátottakat, amelyek magyar, cseh vagy német gyárakban készültek, de van köztük márka nélküli is. Kicsit a „magasabb" társadalmi osztályhoz való vágyódást, a jobb, kényelmesebb polgári életforma utáni vágyat képviselték a paraszti háztartásokban.
Hogyan kerültek ezek a szépségek a kiemelt helyükre? Egy részük emlékbögre, amit főleg barátnők, női családtagok, rokonok ajándékoztak egymásnak, ha zarándoklat, búcsújárás alkalmával egy-egy szent helyet felkerestek, de névnapi ajándékul is szolgálhatott. Friss házasként névnapomra Terus nénémtől a megszokott virág+bonbon helyett én is egy pár szép, krizantémmintás Hollóházi bögrepárt kaptam, amiket sajnos nem sikerült úgy megőriznem, ahogy az itt bemutatásra kerülő kincseket. Nászajándékként is vittek főleg bögrepárokat a lánytársak. Nagymamám, aki 1919-ben kötött házasságot, féltve őrizte azt két Zsolnay bögrepárt, amit két legjobb barátnőjétől kapott nászajándékba. A komabögréket, amelyekből szintén láthatunk majd néhány szép darabot, a gyermekágyas anyának vitte az az asszonytárs - persze nem üresen-, akit felkértek a keresztanyaságra.Ezekben a bögrékben vittek a nagybetegeknek élelmet, bizonyítva azt, hogy mennyire fontos számukra a beteg személy, és annak miharabbi felépülése.
Lekerültek akkor is kiemelt helyükről, ha fontos vendég volt a háznál, és minél nagyobb tiszteletben kívánták részesíteni.
in
Bálint Ágnes (Németh Sándorné, Adony, 1922. október 23. – Vecsés, 2008. október 24.) József Attila-díjas magyar író, szerkesztő, dramaturg.
Már kisgyermekként is jól rajzolt. Anyja már 5 éves korában megtanította olvasni, írni. Korai olvasmányai (Karl May, Jókai Mór) nagy hatással voltak rá.A gimnázium első két osztályát magánúton végezte. Vizsgáit a székesfehérvári leánygimnáziumban (jelenleg Teleki Blanka Gimnázium) tette le. Ott végezte el a III. évet is. A következő évben a család úgy döntött, hogy a budapesti Angolkisasszonyok zárdájában tanul tovább. A zárdai életet nagyon nem szerette.1937. októberétől Bécsben a Frauenakademie nevű rajzintézetben rajzolni tanult. Tanultak könyvillusztrálást és plakátrajzolást is. Ezt az iskolát nagyon szerette. Közben (14 éves korában) a Magyar Úriasszonyok nevű folyóirat mellékletében a Fánni, a modern tündér című meseregényét folytatásokban közölték.
1944-ben feleségül ment dr. Németh Sándorhoz, akitől két lánya született, Ágnes és Anna.
1958. február 1-jétől 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televíziónál dolgozott. Bálint Ágnest a TV Maci szülőanyjának nevezik, mert ő írta az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét, és ő találta ki a kis maci karakterét is. 1961-től bábjátékokat írt (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola), majd a rajzfilmek forgatókönyvét (Kukori és Kotkoda, Frakk, a macskák réme). 1968-ban indította az első környezetvédelmi műsort, a Kuckót.
Később több könyve (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola-kötetek, Frakk-kötetek, Szeleburdi család) és fordítása (Babar) is megjelent. A Szeleburdi családot és a Hajónaplót Palásthy György két filmben feldolgozta. A Magyarországon a 90-es évek közepén bemutatott Garfield rajzfilmekhez is ő készítette el a magyar szövegeket.
Férje 1989-ben meghalt, s ezt a csapást nem tudta feldolgozni. Utána visszavonultan élt.2008. október 24-én, egy nappal 86. születésnapja után elhunyt. 2008. november 5-én Budapesten a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra, a pályatársak nevében Csukás István mondott búcsúztató
1976-ban született Gyulán, jelenleg is itt él. Egykori középiskolájában, az Erkel Ferenc Gimnáziumban tanít magyart és történelmet, 2006-tól a Bárka folyóirat szerkesztője.
Első novelláskötete 2003-ban jelent meg, Szindbád nem haza megy címmel, a Tiszatáj Alapítvány gondozásában.
Második kötete, az Árnyas utcai szép napok ugyancsak a Tiszatájnál, a 2008-as könyvhéten látott napvilágot, s ugyanúgy elbeszéléseket-novellákat tartalmaz.
A térképnek, háttal címmel 2010-ben jelent meg kispróza-kötete, a Gyulai Hírlap Kiadó szerkesztésében.
A 2011-es könyvhétre Kis és egyéb világok című kritikakötetével jelentkezett a FISZ-nél, amely 2015-ben, ugyancsak a könyvhétre, Ki mondta, hogy jó volt című regényét is kiadta.
2015 őszén jelent meg – Farkas Zoltán, az Ektomorf zenekar énekesének közreműködésével – Outcast című életrajzi kötete, az Athenaeum gondozásában.
Novelláit angol, német, olasz, román és szerb nyelvre fordították le.