Múltbéli üdvözlet a Jászságból [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Gyerekkorunk izgalmas olvasmányai voltak a tudományos-fantasztikus könyvek, melyekből az űrhajózás hajnalán próbáltuk elképzelni a jövőnket, azzal keltünk-feküdtünk, hogy milyen is lesz az, amikor majd találkozunk a jövővel; azzal a jövővel, mely csak nekünk jövő, de akik majd ellátogatnak hozzánk távoli naprendszerekből, azoknak a jelen. Ezeknek a könyveknek állandó visszatérő szerkezete volt az időgép, mellyel csak úgy lehetett cikázni a fáraóktól a köbükiig, mint ahogy azt mi tettük rozoga bringáinkon a Jászság kátyús útjain. Einsteint mindenki ismerte valamilyen módon, s megpróbálta elképzelni, hogy milyen is az az időalagút, melyen jönni-menni lehet a különböző korok között. Olyan szenzációkat dobott be a köztudatba, melyek egyik-másikával még tudós társait is az őrületbe kergette, s lám, ezek sorra megvalósultak. A Kedves Olvasó nem is sejti, hogy a Jász Múzeum most felfedezett egyet az Einstein által megjósolt képtelenségekből! Megtalálta az időalagutat. Azt az átjárót, melyen ide-oda lehet cikázni a Jászság történetében. Ott az időgép az Ön kezében, hogy elhelyezkedjen benne! Kívülről egészen úgy néz ki, mint egy könyv, de ha beleül a kedvenc foteljébe, és elkezdi lapozni - azaz beállítja a kronológiai mutatót 60 évre már rég elavult kocsikat lát „száguldozni" a jászsági főutakon. Az autóbuszok változtak azóta, az utak nem! Teker még egyet, s már 70 évvel ezelőtt jár, amikor távol dörögtek a fegyverek, de a Jászságban még béke volt. 80 éve már Klebelsberg iskolákat lát a jászsági rónán, ahová a tanyasi gyerekek járnak magukba szívni a tudományt, melyet szorgos néptanítók töltöttek a fejükbe. Ha már így belelendültünk, nincs megállás! 90 évvel ezelőtt járunk, amikor a 1920-as évek elején - alig túl az első világháborún - még hosszú póznára tűzött petróleumlámpa próbálta legyőzni a sötétséget a falusi főutcán, kevés sikerrel. 100 év! Micsoda időtávolság, s micsoda váltás: a boldog békeidőkben vagyunk, mikor még Ferenc József császár szerint is „minden nagyon jó, minden nagyon szép". Nem tudhatta a Fenség, hogy már nem sokáig. És még mindig száguldunk: átlépjük a XX. század küszöbét visszafelé, s már majdnem a képeslap születésénél járunk. Az 1850-es években kezdtek levelezőlapokat gyártani - ebben élen járt az Osztrák-Magyar Monarchia -, melyeken a különböző ábrázolások mellett egyre inkább előtérbe kerültek a települések fotói, hiszen a fényképezés is egyre elterjedtebbé vált. Az 1890-es években már nagyon szép kivitelű lapok készültek. A sok ráírt szöveg miatt néha szinte a rajta lévő képet sem lehetett látni, így 1905 óta Magyarországon is olyan képeslapokat gyártanak, melyeken a címzés csak az egyik oldal felét foglalja el, így a ráírt szöveg nagy része nem a fényképes oldalra kerül. Sok ilyen lap készült a Jászságról is.