Körmend épít [antikvár]

Épületeink, egész épített környezetünk beszédesen mutatja, kik és mik vagyunk, hogyan gondolkodunk, mit tartunk fontosnak. Régi szép házaink, kastélyaink elődeink ízléséről, életformájáról, gondolkodásmódjáról árulkodnak, ahogyan az is, mit tudunk kezdeni ezekkel az anyagba kódolt információkkal. Felfejtésük, megértésük első állomása maga a megmentés, megőrzés, amellyel biztosítjuk, hogy ne tűnjön el a múló időben, ami egyszer már megszületett. A második és legtöbbet eláruló művelet arról szól, mit kezdünk vele a mában, gazdasági nyelvezeten szólva: hogyan hasznosítjuk, amit ránk hagyott egy másik kor másfajta életformája. Ez a hasznosítás kapcsol össze minket térben a múltunkkal, s ami elveszett (elmúlt) az időben, azt a tér visszahozza, egybekapcsolva az elmúltat a mával. Ebben a folyamatban nyilvánvalóan nemcsak a ráfordítások és megtérülések egyensúlyáról van tehát szó, hanem egy sokkal fontosabb feladatról: a múlt és jelen szervesen egymásba fonódó kontinuitásának megőrzéséről. Bármilyen nehéz gondokkal küzd egy város, mindig kell, hogy legyen elég ereje ahhoz, hogy műemlékeit megvédje, megőrizze, hogy ,,hasznosítsa" gazdasági és humán értelemben is a rá bízott javakat. S mivel a nagy belső terű épületek - mint egy kastély -, ma már többnyire közcélú hasznosítást szolgálnak, mert nem csupán egy család hatalmának, fényének reprezentációi, hanem általános értelemben hordozói a hely önmagáról alkotott képének, a jövőhöz való viszonyának, így különös jelentősége, fontossága van a velük való törődésnek.