Kőmunkák Erdőbényén [antikvár]

AJÁNLÁS Mindig úgy éreztük, hogy szeretett községünk, Erdőbénye nem szerepel jelentőségéhez mérten a Tokaj-Hegyaljáról, vagy Dél-Zemplénről szóló írásokban. Pedig a község geológiai, tájképi és különösen változatos népességi karaktere már régen megérdemelte volna azt a figyelmet, amit most három múzeumi szakember tanúsított jelen írásművük közreadásával. Szakáll Sándor, Fehér József és Viga Gyula olyan tükröket tartottak elénk, amelyekben eddig tudatosan soha nem szemlélt arcunkat láthatjuk meg. Rólunk, erdőbényeiekről szólnak az írások, akik azt a közeget tartottuk természetesnek, amelyet ők most tudományos vizsgálódás tárgyává téve megértették velünk, hogy ez a mi szeretett községünk miért lett olyanná, amilyen. Mert ha szerepe volt a hegynek, a földnek az itteni ember karakterének kialakításában, úgy meghatározó szerepe volt a kőnek is. Mert más az észjárása annak az embernek, aki a saját súlyának a tízszeresét meghaladó kősziklát akar kitépni, elszakítani a földtakarta nagyobbik felétől, hogy abból valami szépet formálhasson, mint a békésen szántó-vető embernek. Vagy függőleges sziklafalon lógva, egy szál kötélen feszegetve a kilazult sziklát, ellendíti magát a sziklafaltól, hogy elkerülje a lezúdult kövek útját. Az itteni ember életét a kegyetlenül nehéz kőmunkák mellett az állandóan feszült figyelem jellemezte. A három muzeológus munkáinak alapos, tudományos jellege mellett is a bényei ember jelenik meg előttünk. A bényei emberek, akiket személyesen is ismertünk, ismerünk, vagy akiknek emlékét egy szépen faragott sírkő őrzi számunkra, és ez a róluk szóló írás. Bajnok Imréné polgármester