Emlékkönyv [antikvár]

Részlet a könyvből:Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért.V. István látva, hogy a várak épségben tartása által az ország biztonsága és az alattvalók sokoldalú jóléte lesz előmozdítva", a győri királyi várba telepíti a győri vendégnépeket (hospes), kiveszi őket az ispán ítélete alól, felruházza a fehérvári királyi'polgárok által élvezett jogokkal s ezzel megadja részükre azt a legmagasabb rendű város jogi keretet, melyet az Árpád-korban királyi város csak élvezhetett.) A győri polgárok az adómentességi kedvezmények mellett szabad vásártartási jogot kapnak s elnyerik- az árumegállítás jogát (jus stapulae) minden Magyarországból Ausztriába és innét Délmagyarországba törekvő kereskedő ellenében, aki áruját köteles a városban lerakni és itt vásárt tartani. Az oklevél a királyi Város polgárain kívül megemlékezik a győri, püspöknek és káptalannak ugyanazon községbeli" népeiről is akik az említett vendégekkel közösen) laknak, s ezeket is hasonló kiváltságban részesíti a királyi népekkel, csupán azt a kikötést teszi, hogy a püspöki és káptalani népek bírája az ő alattvaló népe utáni földbért, vagy cenzust pünkösd nyolcadán a püspöknek, vagy a káptalannak szolgáltassa be. Amint az oklevélből is kitűnik, a középkori Győr nem volt közigazgatásilag egységes város, mert népei közül egyik a királyt, másik a káptalant, ismét másik a püspököt ismerte közvetlen urának. Ez az elkülönülés a mai Győr helyén területileg is megjelentkezett, mert a vár (castrum), vagyis a mai Káptalandomb és a XVI. században is Királyföldnek nevezett Kálváriautcai rész egész a mai Kálvária környékén húzódó Szent Adalbert földjéig a királyt vallotta földesurának, míg a vár közvetlen aljában, a mai Belváros területén laktak a káptalan népei.