"...dicsőség helyén emelkedő emlék" [antikvár]

zékesfehérvár a Mezőföld, s egyben Fejér megye legnépesebb települése. A Velencei-hegység DNy-i letörésének peremén, két egymásra merőleges árkos vetődésben kialakult süllyedék kereszteződésében fekszik a Móri-árok déli, mezőföldi nyílásában. Területe változatos tájegyüttes része, amely nagyobbrészt síksági és dombsági, kisebb része pedig hegységi felszíntípusokból áll, a túlnyomórészt mezőföldi tájvonások uralkodnak. A város előnyös helyzeti energiáját elsősorban a Móri-árok adja, emellett a Dunántúlt Ny-K-i irányban keresztező forgalomnak is fontos helye. A Sárrét mocsaras peremén épített vára a Móri-árok legfontosabb természetes útvonalának völgykijáratát és a Sái^víz átkelőhelyét védte. A Dunántúl térségében a Ny-i, ENy-i és DNy-i irányban a forgalom jelentős elosztóhelye, s egyben az Eszak-Mezőföld legfontosabb kereskedelmi központja. A város a Mezőföld mezorégió centruma, legfőbb természeti adottsága, völgybejárati fekvéséből, közlekedésföldrajzi helyzetéből adódik. A fontos közúti csomópont, a múlt század 60-as éveitől vasúti gócpont. A Balkán irányából északra terjedő földműves kultúra i.e. a 6-5 évezred tájékán érte el és vette birtokába a város területét és közvetlen környékét. A népesség gyarapodásával a bronzkorban a mocsaras szigeteken és a folyópartokon falvak alakultak ki. A neolitikumban megindult európai cserekereskedelem a természetes útvonalak metszéspontjában és azok közvetlen környékén jött létre. Ezek a területek - így Székes-fehéwár és környéke - katonai és kereskedelmi központokká fejlődtek. A vaskorban a kelta eraviscusok törzse uralta a vidéket. Székesfehérvár több pontján volt telepük, temetkező-helyük; nagyobb jelentőséggel bírtak azonban ekkor Pákozd és Gorsium települések. I. Fejezet: Történeti összefoglaló Székesfehérvárról 9