Csak ülök és mesélek.... I. [antikvár]

A miért! Klotildligeten születtem 65 évvel ezelőtt Űrnapján. Május 24-e csütörtök volt. Ft. Zsolnay Béla plébános úr a szokásnak megfelelően vezette az oltáriszentség körmenetet a Gesztenye sor - Fenyő sör - István utca - József Attila utca útvonalon. A szertartás 11 órakor kezdődött. Édesanyám a menetben rosszul lett, és a református édesapám azonnal hazakísérte. Közben riasztották Weiss Teréz védőnőt, aki a piliscsabai úrnapi körmenetet hagyta ott, hogy segítsen édesanyámnak. A hozzánk siető körzeti orvos, dr. Kunszenthy Imre és Weiss Teréz mire megérkezett én már megszülettem. Fél tizenkettőt mutatott az óra, még nem ért véget a körmenet. Szüleim a Gábor névvel ajándékoztak meg, ami annyit jelent „Isten embere". Szülőágyamban halt meg később édesapám, majd édesanyám is. Ezen az ágyon alapíttatott a kilencvenes évek elején a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angelo Acerbi érsek, pápai nuncius, Erdő Péter teológiai tanár, feleségem dr. Szobácsi Julianna bíró, jómagam, mint a Katolikus Egyetemi Alapítvány főmérnöke beszélgetése során. Hiszem, hogy életem során Gábriel arkangyalon keresztül a Jó Isten mindig figyelemmel kísérte tetteimet, és reménykedem abban, hogy ezt megteszi a továbbiakban is. Ezt az összeálHtást Édesanyám emlékére készítettem. Annak az asszonynak, akit Klotildligeten és egész Piliscsabán mindenki szívből szeretett, és aki soha, semmilyen kérésre nem tudott nemet mondani. Köszönöm mindazok áldozatos munkáját, akik egy kicsivel is hozzásegítettek ahhoz, hogy a kis és nagyobb