Budapest székesfőváros [antikvár]

Két név (Buda és Pest), három város (harmadikként Óbuda), számos nemzetiség és jó néhány vallásfelekezet alkotta meg azt a nagyvárost, amelyet 1873 óta Budapestnek neveznek. Több ezer év óta lakott volt ez a terület, mely egy monumentális antik színházra emlékeztet. A budai oldalon, hegyek koszorújában, színpadként áll a Vár-hegy, a pesti oldal pedig mint nézőtér, enyhe emelkedéssel a város mai határában már eléri a Gellért-hegy magasságát. És a két rész közé víztükör, a Duna ékelődik: elég széles ahhoz, hogy impozáns legyen, de mégsem akkora, hogy a partjáról a túloldalra nyíló nagyszerű látványt a távolság elhomályosíthatná. Már az őskor és a bronzkor emberei is itt hagyták nyomukat, a Gellért-hegy észak-keleti oldala pedig az első erődített település maradványait őrizte meg. Ettől az időtől kezdve, több mint két és fél ezer év óta beszélhetünk a város - pontosabban városok - történetéről, mint a kelták, a rómaiak, a népvándorlás népei, majd a 9. század végétől a magyarok városairól. Ám a Római Birodalom provinciális székhelye, a mai Óbudán található Aquincum után csupán a középkori Magyar Királyság fővárosaként lett ismét fontos város Buda, s vele szemben az élénk forgalmú kereskedőváros, Pest. A százötven éves török megszállás, a háborúkkal járó pusztítás, az újjáépítés évszázadai után a 19. században, a magyar nemzeti ébredés és a dernizálódás programjának évtizedeiben, a reformkorban lett ismét Magyarország központja a két város, a gróf Széchenyi István által megálmodott Lánchíddal egységessé tett ikerváros.