A sárospataki tanítóképzés irodalma [antikvár]

Bevezető A. feljegyzések szerint Sárospatakon a 16. század közepétől folyik tanítóképzés. S mivel az iskola feladatát a társadalmi igények határozzák meg, és a pataki iskola mindig szoros kapcsolatban volt a szélesebb, fenntartó társadalommal, tanítóképzésünk történetében nyomon követhető az egész magyar tanítóképzés alakulása, fejlődése. Évszázadok során itt megvalósult a képzés minden formája, mindenfajta megoldása. Az első időkben az általános képzéssel, művelődéssel együtt történt a tanítók képzése. Később kialakult az ennél magasabb szintű, a más iskolához kötött, a teológiai képzéssel együtt végzett tudatosabb tanítóképzés. S 1857-től — tizenkét évvel megelőzve az állami képzők felállítását - önálló szakintézményben, „tanítóképezdé"-ben fol>.k a nevelőképzés. Ez a középfokú szakképzés is hosszú fejlődésen ment keresztül: a háromosztályos intézet 1882-ben négy, majd 1924-ben ötosztályos lett. 193B-tól líceumra építve történik a képzés. 1950-től négyéves a tanítóképzés, s érettségivel zárul, iiejd egyéves területi szakmai gyakorlat után képesítő vizsgán lehet tanítói oklevelet szerezni. 1959-ben megindult a felsőfokú képzés: előbb felsőfokú tanítóképző-intézetber), 1976 óta pedig főiskolai keretben kerül sor a képzési feladatok megoldására. Négy és fél évszázados története során a pataki tanítóképzésre vonatkozóan kiterjedt, igen gazdag irodalom keletkezett. Bibliográfiánk tartalmazza mindazt az anyagot, amely egyrészt a kollégium munkájában megvalósuló, másrészt az önálló, külön szakintézetben történő tanítóképzéssel, annak megnyilvánulásaival, problémáival foglalkozik. Magában foglalja a képzés egészére, fejlődésére, az egyes korok törekvéseire, feladatmegoldásaira, értékeléseire vonatkozó anyagot. Felöleli a megindulástól egészen napjainkig,. 1991-ig terjedő időszak fellelhető legfontosabb adatait. Bibliográfiánk teljességre törekszik, s így a pataki tanítóképzés összefoglaló szakirodalmi tájékoztatását adja.