A mai Finnország [antikvár]

Részlet a könyvből: Finnország felé . . . Finnugor nyelvészettel foglalkozom egy évtizede: Finnország számomra tehát az igéret földje volt. Sokat olvastam róla és ez csak erősítette vágyam: Finnország felé... Régóta vágyódtam Finnországba, mert megsejtettem Észak értékeit. Ma sokan tekintenek csodálattal testvérnépünk felé, de ezek lelkének érző részét a közelmúlt hősi eseményei rázták fel. Ezek a fizikai erőt bámulják, a hatalmas birkózás ébresztette rá őket a finn-magyar testvériségre. Pedig ennek az erőkifejtésnek az alapjai szellemi és erkölcsi. Én ezt a kettőt csodáltam meg bennük. Vagyunk sokan a fiatalok között, akik Északot csodáljuk. Hisszük, hogy a négy északi állam példája fog számunkra új jövőt hozni. Miként a 18. század végén a nyugati népeknél lépett fel az „északmánia", úgy most bennünk éledezik az Észak felé tekintés. Aki Északon járt, csodálattal tér vissza: paraszt-Eldorádóról, boldog parasztok országáról, a csend országáról, a finn csodáról beszél. Azonban szegény hivatalnok és általában szegény ember hogyan utazhatik?! Szakavatott világjáró módjára számolgat, utazási irodákkal levelezget, tanulmányoz és útját minden vonatkozásban előkészíti. Ekkor azonban ráeszmél, hogy kevés a pénze, nem utazhatik. Ekkor a fejetetejére állít minden logikát és elindul, mondván, hogy puszta hivatalnoki félelemmel, minden merészség nélkül nem lehet célhoz érni.