Bővebb ismertető
i
„Élhetnék tán mosolygósabb tájban. Mint itt a Láng és Füst városában. De itt élek, ahol küzdő népem. Szívverését mellkasomban érzem."
(CSEPELI SZABÓ BÉLA)
BEVEZETŐ
Csepel villanó ívfények, karcsú gyárkémények, esztergagépek, zúgó transzformátorok, szén, vas, olajszag
Budapest ipari-termelésének egytizedét Csepel adja. Motorkerékpárok, szerszámgépek, kerékpárok, varrógépek tízezreit, csövet és fémhuzalt, benzint, mélyhűtött főzeléket, szövetet, szőrmét, papírt
A mai Csepel azonban mindezeknél már sokkal, sokkal több.
Modern lakótelepek, széles utak, játszóterek, óvodák-iskolák, korszerű üzletek, sporttelepek , a tiszteséges emberi lét- és munkakörülmények jellemzik immár Csepel 60 000 lakosának életét.
Elsősorban nekik szántuk e rövid tanulmányt. Azokról szól, akik agyukkal és kezükkel egyetlen emberöltő alatt megalkották a mai Csepelt. Közelebbről és pontosabban: szól azokról a jövőbe tekintő munkásokról, akik a kapitalizmus gyűrűjében, küzdelmes jévtizedek során teremtették meg saját egyesüléseiket és saját otthonukat, a Csepeli Munkásotthont.
Sajnos, nem állt módunkban minden eseményt, mindazoknak tetteit és nevét megörökíteni akik méltók a megemlékezésre. Amikor tőlük megértő elnézést kérünk, köszönettel tartozunk a lelkes, mozgalmi veteránoknak, mert segítséget nyújtottak az anyagok — adatok gyűjtésében, események részleteinek tisztázásában és rendelkezésünkre bocsátották visszaemlékezéseiket.
Budapest, 1963. szeptember 1.
A szerkesztő.