Az egészség testi és lelki forrásai [antikvár]

Ma már bizonyossággal állíthatjuk, hogy az egészség és betegség nem kizárólag természettudományos fogalmak, hanem sok tekintetben lélektaniak is. Amennyiben tehát jogosult az erőművi és vegyi erők felett álló, sajátos törvények és finomabb közegek által jellemzett léleknek hatóerőt, külön energiamegnyilvánulást tulajdonítani, annyira kell levonnunk eme belátásnak gyakorlati következményeit is. Nem taníthatunk többé egészségtant a régi rendszer szerint; nem állíthatjuk, hogy egészségünk pusztán az anyagvilág esendőségeitől függő állapot, amely csakis azon múlik, hogy mennyire vigyázunk magunkra hogyan táplálkozunk, tisztán tartjuk-e bőrünket és fogainkat, elzárkózunk-e a bacillusok leselkedő hadai elől, megmossuk-e a gyümölcsöt, stlb., - hanem mindeme óvatossági és már a jóizlés szempontjából is természetes rendszabályok (segítségével megőrizhető jóléten túl sokkal mélyebbről táplált erő- és kedélyegyensúlyt jelent, amelynek központi forrása bennünk van. A klasszikus egészségtanok azt tanították, hogy a világrahozott és öröklési tényezők által meghatározott! egészségi állapot főleg a mozgási és emésztőszervek tudatos ápolása és művelése révén őrizhető meg, illetve fokozható. Néha történt utalás, apróbetűs megjegyzés a lelki harmónia szerepére.