Vigilia 1994. augusztus [antikvár]

LUKÁCS LÁSZLÓ // Itt a kellő idő" Isten zarándoknépe, az egyház, kétezer éve járja a történelem vándorúdat, s távlatai az örökkévalóságba nyílnak. Jézus mégis arra figyelmeztette tanítványait, hogy olvassanak az idők jeleiből, mert azok is Isten üzenetét hordozzák számukra. Századunk legnagyobb egyházi eseménye, a II. Vatikáni zsinat egyszerre figyelt Isten kinyilatkoztatott szavára s az idők jelein át küldött tanítására. Az értelmiségi lét lényege a reflexió: az eszmékhez és eszményekhez mérni az események futó sorát. A keresztény embernek e reflexióhoz biztos támpontot ad a világnak Isten alkotta rendje, meghívottságunk Isten szeretetközösségébe, a feltámadt Krisztus jelenléte egyházában. Az egyháznak a Lélekre nyitottan keU élnie, s a Lélek világosságában kell szemlélnie a körülötte (és benne!) lévő világot, akkor járhat biztosan, az eltévelyedés veszélyétől mentesen Isten népének vándorútján. Négy évvel ezelőtt korszakos változás történt a magyarság történelmében, új szakasz kezdődött helyi egyházimk életében is. A demokrácia játékszabályai szerint most ismét csak új fordulóhoz érkezett a magyar társadalom. Módosítja-e ez az egyház életét, s ha igen, milyen irányban? Érinti-e cselekvési körét, meglavánja-e a feladatok, fontossági sorrendek módosítását? E kérdésekre a következő hónapok-évek adhatják meg a választ, de magukat a kérdéseket már ma föl kell tennünk s aztán folyamatosan kell keresnünk rájuk a választ. Négy év történelmi léptékben rövid idő, ahhoz mégis elegendő, hogy egyházimk is számot vessen az eltelt idővel. Jól mértük-e föl helyzetünket, helyünket, súlyunkat a társadalomban? Reálisan számoltunk-e adottságainkkal, lehetőségeinkkel, hiányairikkal? Helyesen rangsoroltuk-e feladatainkat? Éledező-szerveződő egyházunkban hol mutatkoznak a bontakozás ígéretes jelei, hol látszanak elmaradások, hiányok? Az élő krisztusi hagyományt követve ala-kul-e egyháztudatunk, csakugyan elkötelezetten és felelősségteljesen vállal-e részt az egyház építéséből aimak minden tagja? Milyen támogatást, irányítást kap ehhez az egyház vezetésétől? Helyesen választottuk-e meg a nemzet evangelizálásának útját, missziós küldetésünk tennivalóit? Az Evangélium hirdetése mellett mermyire volt gondunk a szegényekre, a családokra, mermyire vált az egyház az igazságosság, a szolidaritás, az egymásért való felelősségvállalás élő jelévé a mai magyar valóságban? A keresztény ember Isten előtt tart lelkiismeretvizsgálatot, az Ő kegyelméből kap alkalmat az újrakezdésre, a megtérésre. „Itt a kellő idő, itt az üdvösség napja" — hazai kereszténységünknek is, 1994 forró nyarán. 561