Trianoni Szemle 2014. január-június [antikvár]

TRIANON ES A LENGYELEK KONRÁD SUTARSKI TRIANON ÉS A LENGYELEK A nnak a tragédiának a mélységét és méreteit, amelyet a magyar nemzet akkor szenvedett el, amikor a ver-sailles-i Nagy-Trianon kastélyban ráerőltették a békediktátumot, a világ egyetlen más nemzete sem képes érzelmileg felfogni. Állítom ezt úgy mint majd félévszázada Magyarországon élő, vagyis a magyar történelmet és lelkiséget jól ismerő lengyel ember, aki egyúttal a magyarokkal ezer év óta közvetlen szomszédságban élő lengyel nemzetnek is tagja. Magyarország történelmét tehát mintegy kétféle nézőpontból szemlélem: belülről, az ország lakójaként, és kívülről, olyan Jövevényként, külföldiként, aki egyúttal Közép-Európa egyetemes történetét, a külvilágot képviseli. Amikor Lengyelországban élő honfitársaimnak megkísérlem elmagyarázni, hogy mit jelent a magyaroknak Trianon, sosem támaszkodom arra a tényre, hogy valamikor Lengyelország is áldozatául esett a vele szomszédos nagyhatalmaknak; Oroszországnak, Poroszországnak és Ausztriának, amikor a XVIII. század végén elveszítette függetlenségét, amelynek visszaszerzéséért aztán a következő évszázad során hasztalan ontotta vérét. A lengyel nemzet azonban nem vált ettől kéz és láb nélküli, megcsonkított testté, mert egységesen került ugyanabba a helyzetbe - erőszakkal megszüntették állami létét, az országot letörölték Európa térképéről. Ugyancsak nemmel válaszolok arra a feltevésre, hogy akkor a trianoni trauma esetleg ugyanolyan lehetett, mint az a helyzet, amelybe Lengyelország a II. világháború után került, amikor is 100-200 kilométerrel nyugatabbra tolták a határait, elveszítette Wilnót (Vilna, Vilnius) és Lwówot (Lemberg, Lvív), valamint közel 80 ezer négyzetkilométernyi területet (az I. világháború után ugyanis 389 ezer kmH ma pedig 312 ezer km^-t tesz ki Lengyelország területe). Igaz ugyan, hogy Lengyelország jelenleg kisebb területen fekszik, mint a háború előtt, ám 1945-ben (a nyugaton vísz-szaszerzett földekkel együtt) legalább visszatért ezer évvel korábbi történelmi határai közé, Vilna és Lemberg pedig -jóllehet jelentős mértékben ellengyelesedtek a lengyel-litván unió, valamint a három nemzet, a lengyel, a litván és a rusz (rutén, ma ukrán és belorusz) nemzet évszázadokon át (a XIV sz. végétől a XVIII. sz. végéig) fennálló egyesülésének körülményei között - azért ugyan az államközösség két fontos városának számított, de Vilna a Litván Nagyfejedelemség fővárosa, Lemberg pedig a középkortól kezdve az egyik rusz (rutén) fejedelemség fővárosa volt, vagyis e két város nem volt a lengyel földek őshonos része. Trianont leginkább úgy tudom közelebb hozni a lengyelekhez, ha virtuális összehasonlítást végzek, ahogyan Raf-fay Ernő tette Trianon titkai c. könyvében (Tornado Damenija Kft., Bp., 1990. 147-149. o.). A trianoni országcsonkítás ebben az összehasonlításban olyasmit jelent, mintha Lengyelország elveszítette volna a déli területeket azok lakosságával együtt, és idegen uralom alá került volna Krakkó, Czgstochowa a Jasna Gorán álló kolostorral (a legnagyobb lengyel vallási zarándoklatok helyszínével) együtt, elveszítette volna a Lengyel-Kárpátokat a Tátrával, a Nyugati- és Keleti-Beszkidekkel, valamint az ércekben