Nagyvilág 1970. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Konsztantyin Szimonov POLINYIN EZREDES SZERELME Negyvenegy november hetedilcén Polinyin ezredest kiírták a hadikórházból, ahol tíz napot feküdt, ínhúzódással a jobb lábában. Feltűrt gallérral, tarka plexi-markolatú botjára támaszkodva — repülőszerelők küldték neki a kórházba —, kiment a nagy szélben a teraszra, néhány percig álldogált, ízlelgette a szabad levegőt. A szürke murmanszki égbolt szinte a háztetőkre lógott, esett a hó, alig lehetett ellátni néhány méterre. Polinyin arra gondolt, hogy ilyen időben a németek sem fogják támadni Murmanszkot, a mieink sem indulnak bombázásra, tehát az ezred pilótáinak ma nem kell sem a várost védeniök, sem a bombázókat bevetésre kísérniök. A kórház bejáratánál parancsnoki gépkocsi állt meg. A sofőr mellett, fejével szinte kinyomva a gépkocsi tetővásznát, Gricko, az ezred törzsparancsnoka, Polinyin testi-lelki jó barátja ült. — A felvételi irodánál vártuk — mondta Gricko, fejét lehajtva, hogy kiférjen az ajtón. — Üljön előre ezredes elvtárs, ott nem ráz annyira. Polinyin kezet szorított Grickóval, az „emka" első ülésére tette botját, és óvatosan beült a sofőr mellé. — Jó napot, Gorbunov. — Jó napot, ezredes elvtárs. Gratulálok a felgyógyulásához. — Ez még nem teljes gyógyulás — mondta Polinyin. — Az orvosok egyelőre megtiltották a repülést. — Mi újság az ezrednél? — fordult hátra Grickóhoz, amikor a kocsi elindult. — Az ezrednél minden rendben — mondta Gricko. — Tegnap lelőttünk egy hanzit. — Le is lőttétek, vagy csak jelentettétek? — Lelőttük. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, egyenesen az utcára tálaltuk, az aszfaltra, az Arktika Szálló mellé. — És a szomszédok? — kérdezte féltékenykedve Polinyin. Az ezred repülőtéri szomszédja két angol raj volt. „Hurricane"-eken repültek. Polinyin ezredének pilótái az ő segítségükkel elsőként tanultak repülni ezeken a lend-lease egyezmény alapján érkező angol vadászgépeken. — A szomszédok is lelőttek egyet. Bruce lőtte le. Nem az a Bruce, hanem a fivére, az égimeszelő. — Te mondod rá, hogy égimeszelő? — Egy centivel hosszabb nálam. Már kétszer mérezkedtünk. — Látom, nagyon ráértetek ^ mondta elmosolyodva Polinyin. Most, hogy visszamehetett az ezredhez, mindennek tudott örülni: annak, hogy a mieink lelőttek egy németet, annak, hogy az angolok is lelőttek egyet, és annak 11* 163