Életünk 2015/7-8. [antikvár]

PÁL FERENC Szombathely a századfordulón A Tisza Kálmán miniszterelnök távozását követő évek felszínre hozták az 1867-ben létrejött politikai rendszer számos megoldatlan problémáját, amelyeket addig az erős kézben tartott mameluk sereggel a „generális" még tudott kezelni. A közjogi kérdés, a nemzetiségi kérdés, a munkáskérdés, a dzsentri- és a zsidókérdés, a parasztkérdés valós, megoldásra váró kérdések voltak tényleges válaszok nélkül. A Tisza távozását követően bekövetkezett válság már eleve kódolva volt a rendszerben. Ennek legfőbb oka, hogy a - kisebb megszakításokkal - folyamatosnak mondható gazdasági növekedés elindította a társadalom modernizációját, ez a fejlődés azonban feszítette a „ne movere" (nem mozdítani) elvén nyugvó politikai berendezkedés kereteit. A közös ügyek s azok finanszírozása jelentős terhet jelentettek a magyar kormánynak, s ez időről időre belpolitikai szempontból is nagyon kényes kérdéssé vált, ugyanis a tízévente újratárgyalandó közös ügyek finanszírozására megszavazott összeg (Icvóta) tízévente válságba sodorta az éppen aktuális kormányzatot. A rendszer egyik legnagyobb problémája annak egyik létrehozója, maga a király volt, aki görcsösen ragaszkodott részben a kiegyezési törvényben leírtaldioz, részben pedig a hadsereg felügyeletéhez, amelyet teljesen magáénak érzett. Miatta a rendszer reformjára nem volt lehetőség, s a hadsereg - amit a magyar társadalom jelentős többsége nem érzett magáénak - finanszírozása és létszámának meghatározása az egész korszakban politikai harcok között zajlott. A politikai és társadalmi válság érintette Szombathelyt is, a korszak társadalmi átalakulása s a polgárság, a munkásság megnövekvő politikai és szociális igényei alól nem tudta magát kivonni, de ezt a századfordulóig a város növelcvő gazdasága és ipara alapvetően feledtetni tudta. Szombathely számára a korszak legfontosabb, hosszú távra kiható momentuma a város vasúti csomóponttá válásának folyamata volt. Miután 1865-ben a Sopron-Szom-bathely-Nagykanizsa vasútvonal elkészültével Szombathely része lett a magyar vasúthálózatnak, 1871 -1872-ben megépült a Győr-Szombathely-Graz vasútvonal is. E két fő vasútvonal kiépülését követően sorra jöttek létre helyi érdekű vonalak: 1883-ban a Szombathely-Kőszeg, 1888-ban a Szombathely - Pinkafő, 1891-ben a Szombathely-Porpác-Csorna-Hegyeshalom - Pozsony, 1894-ben a Szombathely-Rum. A város gazdaságának és kereskedelmének másik generátora az állami vagy katonai célú beruházások megszerzése és megvalósítása volt. 1889-ben épült fel a huszárlaktanya, s ugyanezen évben a vármegye és az állam közös vállalkozásában a királyi törvényszék, 1891-ben a pénzügyigazgatóság épülete, 1895-ben pedig a vasúti üzletvezetőségnek az épülete. A vasút megérkezését követően jelentős fejlődésen ment keresztül a város mind a lakosságszámot, mind a gazdaságot, mind pedig az ipart tekintve. 1870 és 1910 kö-