Pannonhalmi Szemle 2007/1. [antikvár]

Jeles András Füzetek „Minden, ami erőszak, megdermeszti a lelket." (S. Weil) Néhány nappal ezelőtt - késő, októberi éjjel - sétáltam hazafelé. Nézem: odalenn az aluljáróban az összes telefonfülke foglalt: ron-gyaikban-vackaikban hajléktalanok kushadtak ott, a függőleges üvegkoporsók alján, akár legyek a befőttesüvegben. „Föl, föl!" - dörrent az ordítás, mintha sziklák alól jönne: két derék, farkasmosolyú fiatalember érkezett és bejárták az alvókat. (Végigrugdosták szukcesszíve azokat ott, a rongyokon.) IJgy ítéltem meg, hogy ez az, eljött a pillanat - megdermedhet a lélek. (Nevetséges, de - mit tesz a véletlen - Hérakleitosz jutott eszembe, minthogy az történt, hogy kirugdalták saját, külön világukból az összes alvót.) A PINCÉR Kemény, agresszív pofacsont, éles metszésű fülek, ismeretlen ásványból való szempár könyörtelen jelenléte a tatár arcban: úgy viselkedik velünk - pedig a gyerek is itt ül, kettőnk között -, mintha éppen csak megkönyörülne, szórakozottan, s csak átmenetileg könyörülne meg rajtunk. Képzelj el egy várost, amelyben háború van, de a pusztítás a külső állapotokban nem hagy különösebb nyomot: a benne élők szűkölnek, és pincékben várják a késlekedő, de annál kegyetlenebbnek ígért leszámolást Részlet a szerzőnek a Kalligram Kiadónál megjelenés előtt álló Füzetek („Főúr, füzetek!") című könyvéből.