Film-Színház-Muzsika 1959. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

kívánunk egymásnak ezekben a napokban. Millió és millió levél indul útjára és benne baráti szívek boldogságot kívánó, reményteljes üzenete. Millió és millió köszöntés vissz-' hangozza a boldogságvágyait, s ha egy pillanatra elgondolkozunk, egyszerre úgy zúg fülünkbe az üdvödés szava, mint valami óriási erejű kórus, az em-I brelfc békét, boldogságot, nyugodt esztendőt kívánnak egymásnak.Szeretnénk mi is bekapcsolódni ebbe a kórusba, amikor néhány mondattal megterheljük az olvasót. Bár számunkraa színMzi év kellős közepén nincs megáUás; a munka dandárja különösen ilyenkor nehezedik ránk, az évad derekám. sok a feladat, a gond, hisz a színházi élet nem a naptári esztendő fordulóihoz méri önmagáit. Mégis, számunkra is izgaHmas és bensőséges pillanat az újesztendő, jó megállni egy pillanatra. Ha szabad a drámától kölcsönvett hasonlattal élni, az az érzésünk, hogy az év fordulója hasonlít egy kicsit a drámai fordulóponthoz, ami előtte történt, látjuk, mert átéltük, de az eUkövetkezendő fejlődésnek csak k a körvonalait sejthetjük. Ez a tóiulof I nálunk mindig biztató, új és új re-ménnyel indulunk előre, tervek munkálnak bennünk, álmoktól, hitektől fűtve -vágunk neki az ismeretlen hóna-póknak.p I Annál biztosabb ez a reménykedés, ' mert nem légvárakat épít. de az elmúlt 'év eredményeinek talpazatáról emeli, iombb a magyar kultúra épületét. Sok _f^- mindén történt nálunk az elmúlt évben, nyugodtam elmondhatjvk, sok tekintetben fordulat volt az elmúlt esztendő a művészeti életben is. A párt művelődési pMtikája határozott irányvonalait adott a munkánknak, biztos iránytűt, segítséget azoknak, akik a szocialista kultúrát, a mai kultúrát akarják építeni. Ez az elvi segítség, de már ezt megelőzően pártunk és kormányunk politikája lehetővé tette, hogy a ma embere önmagával találkozhassék a színházban, hogy művészeti életünk tükrözze azt az izgalmat, megannyi színt, amely a mai élet jellemzője. Tisz-tázottabb elvi alapon kísérleteznek a mi színházaink, érdekesebb, színvonalasabb műsorok láttán örvendezünk s ha vitatkozuvSk is, nem általánosságokban mozog a mi eszmecserénk, kölcsönös bizalom van köztünk, meri abban egyezünk, hogy az új élet új kultúráját akarjuk szolgálni, gazdagítani a jövőben is.A munkához béke, nyugalom kell. Nem lehet tisztességes ember, igazi művész az, akit nem hevít a béke vá- . gm, aki alkotásával nem óhajtja szol- f gálni az emberiség közös nagy ügyét, a ^ békét. A magyar művészek a békét, a / szocializmus építését szolgálva készül-nek az új sikerekre, új reményekkel, bizakodással. HUszük, hogy 1959-cel új sikeres esztendőnk következik ismét. ( Ezzel a hastá/rozott bizakodással kívánunk minden kedves civasónknak BOLDOG ÜJESZTENDOT!^^GÍLYMARTA VÍGJÁTÉKA A MSem jó az, ha a színpadról elhangzó utolsó mondat szabatosan összefoglalja számunkra a mű tanulságait. Vagy benne van a íiáromfelvonásnyi dialógusban a mondanivaló, s akkor felesleges ez, vagy nincs, s akkor hiábfl'VBló. De előfordulhat úgy látszik , olyan eset is, hogy valamiféle utólagos rendcsináló feladat jut ezeknek az előadást 2áró mondatoknak, ők hívják fel a figyelmet, jdbib későn, mint soha alapon arra, amit az iró az ígész műben nem tudott eléggé megvilágítani, ők mondják meg,még mielőtt a ruhatári tolongás* megkezdenék, hogy az egyfonma súllyal, vagyis nem eléggé súlyosan elénk tárt problémák közül melyik az író szándéka szerint az előbbrevaló. Ger-gely Márta új Bzándarab-jári^ a Száa nap há-zasság"-nak a bemutatóján jiutott eszembe ez, mikor a harmadik felvonás válóperes bírája azzal búraúztatja a Ikö-zönséget: igyekezzimk olyanokká válni, hogy gyermekeink bízzanak bennünk. Szép és igaz gondolat ez, s a cselek-mái^ szolgáltat is alapot a kimondására. De legalább ilyen joggal nyilatkoztathatná ki az előadás végén a bíró, vagy valaki más azt is, h<^y ne avatkozzunk durván a felnőtté vált gyereké életébe" vagy őrizzük meg a szerelmet, még annak az árán is, tisztességesek maradunk."De fogadjuk el. hogy minden, ami itt a húszesztendős házastársak szerelméről, szakításáról és újra összekerüléséről- A fiatalok szállásán (Oyurkovics Zsuzsa, Gaiics János és BasUides Zoltán)(MTI-foto, Bartal felv.)szól, nem annyira fiataloknak, mint inkább az anyóskorba került felnőtteknek íródott az ifjúság védelmében. Szó, ami szó, a Nem vagyunk angyalok" földi angyal anyósa után nem ártott olyan rosszabb szülőket is színpadra vinni, akik ugyancsak vannak. Ahogyan Fehér Klára a megbecsülést érdemlő anyós-nagymamák érdekében lépett fel, Gergely Márta a másik oldal, a szülői 'be-avatkoízásoktól sújtott ifjú házasok védidmét vállalta úgyszintén a vígjáték keretei között. A tanuk azonban, akiket ennek érdekében felsorakoztat, nem vallanak eléggé mellette. A fiatalokat, rokonszenvet keltő sikeres bemutatásuk után, de még a mélyebb megismertetés előtt, oly mesz-sze taszítja az író, valami rosszul értelmezett objektivitással, hogy további sorsukat csak majdnem közömbösen szemlélhetjük. A szülők szerepében viszont olyan, táreadalmilag ugyan nem irreális, de a bizonyítandó tétel szempontjából nagyon végletes figurákat vonultat fel, akikkel az általánosítás elfogacRiatatlam. Ha nem ígérünk ötvenezer forintot a menyünknek azért, hogy elváljon, vagy nem keverjük bűnügybe a lányunkat, Bkkor már rászolgáltunk a bizalomra? A darabból ez derül ki, már pedig a problé-