Érdekes Ujság 1958. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

EGYHÁZI SZEMÉLYISÉGEK KITÜNTETÉSE f I .4 Népköztáraasái; Elnöki Tanácsa kitűntetett több egyházi sz^métviséget, az ellenforradalom idején^ a r^épi hatáUm mellett tanúsított bátor fielytálíásukért. Kéjmnkön a ki-tüntetés átvétele után az egyházi személyiségek egy csoportja. Balszélen Bereczky Albert református püspök beszél a ki\!2ntetettek nevében Jaovir 11. Enedeü alaíqja a höber Simevíi ÖAmvyát jelent, hogy meghall-Satás«. Vaítószínűleg az tette keresztnévvé, (hogy a száilők íiulcat az ástentol nyert me^ialleatás-jbak (köszönték. A görögöknek is v<űt egy tvasoinló Ihaj^zású személyneve: SÍmon. (Jelentésie >'í3aszeornú««.) A ikét név ez utó4>. bá egységes foimáíban terjedt él vilá^zer-te. Manapság i^unk már ivem mondható valami divatos keresztnévnek, de fégente dlég gyaíkord volt A történeliartoöl jól em- -lékszUidc II. Lndre Simán bánj^ akrt Katona József »»•Bánk bán—ja ás megöi«-' Sdtettt. Napjainkíban inkább, mkxt vezetéknevet iameriük. (;SűSngn, Samkó, amonyi stb.) Aadt azanban mégis SÉmcnnak hív-iia!k, az kedves« vákigalihat a két eredeti jelentés kiözsött: meghaüüigatás, vagy pdsze-oxvü. Aimel}^ jota>an tetszik! Vajon juthatott-e eszükbe e ritka' név Ibite2lke >Baltasatx, vagy »BaÜtassar«. Ezt e. nevet a magyar nyelv két alakban hasznáSja: á Baltazár, mint vezeték nevet és a jó magyaros hangzású ^1-dizsárt, mint keresztnevet. Bocsássanak meg nekünk a Boldizsárok, hogy elárultuk ezt a titkukat» amit i.-nost már a babilóniai isten se mos le róluk! j^gjjd Ennek a nóvmeík viselői Itíietnak 7 csak ig^án büszkék. Nevük olyan JrözvetlenüJ származik a _ világhódító hun királytól, h<)gy i azt a tudósok a legnagyobb igyekezettél sem tudták másfelől, vagy más-H felé magyarázira. Bár egyesek szerint eredeti hun nyelven »atyát« jelent. Mennyire helyes ez a fdltevés, döntse el, aki tud hunul! .Aiki azonban oem tud huniü, az elégedjen meg a korabtíá görög történetíróik feljegyzésedvei, amelyek szsn:.Ttt a dicső hun toirály -neve: Attelas, Attilas. Hazai krónskáinkiba is innen ikerüxt az Ethele, Etele, Athila és Attila alak. Ez a név má-sodvinágzását Széchenyi korának nemzeti felibuzdiilásálban érte meg, anákor egysz»-rSben olyan n^zerii íett, hogy derék szaíbóanesterednk az addig zrínyinek nevezett díiszniagyart atillára keresztelte. Az rciég máig se döH el, hogy a névnek járó lisztdetböl toadották-e meg néhány centivel, vagy, mert néhány centivel megtoldották, adták az új nevet. Csaiknem ezeaéves múltra tekint vissza hazánkiban ez a név. Mégis, ^ valamit tud nsnoetüü ivagy más nyugati nyelven, an-naik rögtön gyanús származása. S ez a gyanú jc^os. A Vilmos németben Willhelm, angolban Wilüam, s valamnikar koirűlibelül annyit jélentett, hogy oltalmozó vitéz (will, WiUe=sakarat, Helm=olta-lom). rmek a névnek való ihétköznaipi ö teljesen alaptalan. A görög >*agatho9*< sscfi)ól szánnazák. Je- X --1 lerítt *»jó«. S úgy lett belőle ' loányjnév, mint magyailban a jó leánytoál tett a Jolán. Igaz, hogy napjainkíban mond iiitkábbon használják, mégis ide irtuk, hadd .^ei-ezzünk egy -jó« na(pot kevés kedves viselöinék. Kallós — Sólyom U«;rtrfr(i — Vajclahitnyailot} . . . és Budapestett ^ (Érdekes Üfsúg — Máié György felv.) AZ EGYIK Csupa romantilca. Már a neve is: Vajdahuiiyadvára Magas, erós falú, mély árkú, ma is félelmetes. L^endák len^k körüL A városban azt mondották: a torony tetején a vasvitéz magát Hunyadi Jánost ábrázolja, életnagyságban. Nincs így — a vasvítéz alig százesztendős —, de egy kicsit mégis így van, így érzed. Azt is mondják, hogy a tanácsteremből egy kút visz a mélybe, kardokkal bélelt . kút, amely a Medvekertben, a vadállatoktól lakott udvarban ér véget. Ebbe lökték az árulókat, bűnösöket: a kardok felszabdalták őket húscafatokká, s ezeket a húscafatokat a ragadozók falták fel. így volt? A kút tényleg megvan, de egyébként Kozma Vaszilij bácsi, a várnak 37 éve őre fanyar humorával csak «myi felvilágosítást ad: >»Nem tudom, mi még akkor nem voltunk itt.- Es a tanácsterem mellett kis torcaiy van, abban lakott Kapisztrán János. Mondják: átfúrta a falat, úgy hallgatta ki a tanácskozásokat Ls azt is mesélik megyeszerte, hogy Hu-nyadi egyszer eIfc>gott három törököt s azt mondta nekik: >»Vájjatdk a sziklába kutat. Ha vizet értek, szabadon bocsátalak ben-neteket-K Tizenöt évig ástak, huszonöt méter mélyre, a saáklában. Egyikük meghalt, a másik kettő szabadulása előtt ben^éste a kőbe: >»Vizetek van, szívetek nincs!« — Ez tényleg így lehetett. Az arabbetűs vésés ma Í5 ott látható és értő emberek kibogozták az aláírásokat ís nekem: >*Ibrahimy ilíK A történelem, az idő még a tényeket, még a kCTiény köveket is legenda-roman-tikájúvá finomította. Felhágsz a Nyeboj-sza-toronyba, mutatják onnan a vár különböző részeit és mondják: ez hétszáz éves, ez háromszáz, ez ötszáz. Ezt IV. Béla építette, ezt Hunyadi János, ezt Bethlen Gábor, ezt SzUáfn/i. Itt Zólyominé Bethlen Kata lakott, ott az Aranyházban -aranyos«-nak hívtak) Mátyás király, amott meg Héderváry Kant, az, ^cj harmincad magával >'Budá-ra tart*' és Zsigm»Ugyan kérem, az az falagút a dévai várig vezet«. A MASIK Csupa realitás, csupa ma — az ilyesmire szokták azt mondani, hogy az olvasónak unalmas. Mert mi érdekes van azon, hc®^ a Vajdahunyadi Vas- és Acélkombinát (milyen prózai neve van!) elvette a várárokból a patakot és élvette a Csernát és most ve-zetneik át a vízválasztón egy harmadik patakot is a gyár számára — hiszen az csak természetes, hogy egy nagyüzemnek víz kell. Vagy mi érdekes van abban, hogy 1960-ra a kombinát egymülió tonna acélt fog termelni? Hiszen az ilyen reális számokat, ugyebár, csak olyasféle hasonlatokkal lehet érzékelhető közelségbe hozni, mint például, ha azt mondjuk: >^raiyi acélból készülhet egy félmillió traktor, avagy egymillió esztergapad, avagy tízmillió eke«. Mi érdekes van ezen az olvasónak, hiszen az csak természetes, hogy egy népköztársaság traktort és ekét és esztergapadot gyárt, hogy növelje a nemzet erejét és a nép jólétét. És hogy a város Ötezer lakosúról hatvanezer lakosúra nőtt, hogy a gyár dolgozóinak kilencven százaléka új munkás — mi van ezen különös? Kinek jutna eszébe arról a fiatalasszonyról, aki egy irányító fülkéből, fogantyúkat kezelve, egy hengerso- ron át tolja, húzza, nyújtja, formálja a mázsás vastömböket, hogy ez a nő hasonlít az egri nőkre? Vagy Miksa Jonról, a huszonkét éves főolvasztárról, akinek kezenyomán vaspataik fakad, hogy ő egy afféle új Bornemissza Gergely? A nagyolvasztók magasan a szomszéd vár fölé tornyosulnak; körötte ércdúsító, kokszoló és külön hőenergetikai központ és épület, ahol sűrített levegőt állítanak elő és vegyigyárak — de hát mi van ezen a tűzváron különleges? Egy acélkombinát már csak ilyen. A középkori alchimiának volt romantikája. De kinek jutna eszébe romantikát érezni abban, hogy az eltüzelt szén huUadéikából külön üzem készíti a ként, hogy a koksz melléktermékeiből benzol és piridin és kátrány és más egyéb készül? A szem, amely a múltba nézve csodálkozik egy ágyú villanásán, most miért káprázna, amikor a kokszoló batériából négy méter magasan, tizenhat méter hosszan ömlik a vagonba az izzó koksz, mint egy vörös földomlás, mint egy szabályozott tűzhányó lávája? Vagy amikor megnyitják a hetventonnás kohó száját és minden izzik, folyik, dübörög; amikor a szabályozott tűzfolyó tűzeséssé válik és a vagonra épített acélfazekakat égő vasgödörré változtatja, amikor kék csil^gok szsűadnak szerteszét és vörösek gyűlnek halMnba a földön? Ki érezne itt romantikát? Az acél így készül. A koksz meg úgy, hogy először egy ha-dihajónyi nagyságú gép, amely síneken mozc^, sűríti és döngöli a szénport olyan formára, amelyben a batéria hajlandó elnyelni. Egysz«:ű és nyers realitás az, hogy ezt a hajónyi gépet egy ember kezeli és két ember segít neki. Olyan természetes ez az egész, annyira nem kapja meg a fantáziát! Vagy talán fordítva? fippen azért nem éri fel a fantázia, mert túlságosan is nem természetes, túlságosan is nagyszerű? Nekem ez az érzésem, amikor azon nevetünk, hogy lám^ a múltkor a nagyolvasztónál, a vasfolyó fölött, malacot pörzsöltek. És még valamit. Mennyi romantika van abban, mikor az ember elképzeli, hogyan gyújtotta fel Mihály vajda a hunyadi várat. És mennyi földhöz tapadt realitás abban, mikor arról haU, hogy a kombinát nyersanyagot kokszot és ötvözőfémet és berendezéseket és dokumentációt kap segítség gyanánt a Szovjetuniótól. Hiszen ez csak természetes. Igen, ez a második vár, ez a tűzvár csupa realitás. De az az érzésem, hogy rövidesen romantika lesz belőle. Mélyebb, emberibb, megragadóbb romantika, mint amely abból a másikból árad. Gombó Pál