Múzeumcafé 2020/1-2. február-április [antikvár]

VAGONLAKÓ MŰKINCSEK Az 1920. június 4-én megköttetett trianoni békeszerződés következtében Magyarország elveszítette területének kétharmadát, lakosságának több mint felét - ezek az adatok teljesen világosak, nemcsak a kutatók, de bárki számára, hiszen számtalanszor elhangzik, leírják, tanítják, már az általános iskolában is. Nincs azonban máig teljes felmérés arról, milyen kulturális veszteségek érték az országot, miként alakult az első világháború és az 1918-19-es politikai fordulatok során amúgy is veszélyeztetett muzeális intézmények és gyűjtemények sorsa (nem beszélve a kutatókról, muzeológusokról, gyűjtemények őrzőiről), menynyit sikerült átmenteni, helyben megőrizni, további életéről megbízhatóan gondoskodni. Hiszen nemcsak a termőföld és a termelést biztosító üzem, de minden történelmi épület, műemlék, relikvia, ereklye, dokumentum, műalkotás, könyv- és levéltár, képtár, színház és mozi, polgári kaszinó megsemmisülése vagy elveszítése pótolhatatlan érték egy nemzet számára - politikai véleménytől, vallástól és világnézettől függetlenül. Mivel egy múzeum gyűjteménye nem felbecsülhető, ezért sosem fogunk pontos számokat kapni a megmentett és az elveszített anyag arányáról, ám a békeszerződés centenáriuma alkalmat kínál egy múzeumszakmai folyóirat számára, hogy példákat hozzon fel az új határokon belülre átszállított és gondozásba vett műkincsekre, a kívül rekedt és az új körülményekhez alkalmazkodni próbáló intézményekre, bemutasson néhány életutat, olyan politikusokét, múzeumőrökét, akik a maguk területén a legtöbbet tették a műtárgyállomány érdekében. Ez a lapszám - az idei MúzeumCafé díjasok megünneplésén túl - teljes egészében a békeszerződés hatását vizsgálja a magyarországi múzeumi rendszerre átfogó tanulmányokkal, illetve precedensekkel illusztrálva, hogy milyen folyamatok gátolták vagy segítették teljes intézmények menekítését, helyben megtartását. Mivel lapunk terjedelme még dupla számként ís szűkösnek bizonyult, így az év folyamán más lapszámainkban is folytatjuk a „térkép" megrajzolását. Gráczi Emőke