Világvége III. [antikvár]

Szerkesztői előszó Jelen kötet a harmadik abból a négykötetes válogatásból, amely Tamás Gáspár Miklós 2000-2022 között írt politikai-filozófiai publicisztikáit, túlnyomórészt Magyarország közelmiiltjával és jelenével foglalkozó elemzéseit gyűjti egybe. Mint a korábbi kötetek előszavában is jeleztük, e gyűjtemény tervét a szerkesztő vele közösen gondolta el; szándékunk szerint az itteni írások az eredetileg angol nyelvű, marxista tanulmányait közlő 202l-es Antitézis történelemfilozófiai (anti)tételeinek magyar és kelet-európai társadalmi folyamatokon való demonstrációját nyújtják; mintegy az ottani, átfogó állításokat alátámasztó háttértanulmányokként, azokat árnyaló eseti elemzésekként olvashatók. A gyűjtemény összeállítását azonban maga a szerző már nem érhette meg; így a tényleges válogatásért, a sorba rendezésért és a jegyzetanyag ösz-szeállításáért minden felelősség e sorok íróját terheli. A tartalomjegyzékre vetett futó pillantással is rögtön megállapítható, hogy A barbárok üzenete identitáspolitikai problémákból áll össze. Ezek közül is a legfontosabb az, amit régebbi korokban nemzetiségi- és „magyar kérdés"-nek neveztek, de amivel a XXL században, mint Tamás Gáspár Miklós alighanem cáfolhatatlanul világossá tette, mi már az etnikum (a vérségi, születési összetartozás) mítoszaként szembesülünk. Ez a szükségképp fiktív, ezért folyton propagandisztikus megerősítésre szoruló mítosz, amely a megteremtendő univerzális közösség kárára a hagyományosan adott lokális kötődést, a mind elvontabb uralom helyett a nyers dominanciát, a másságra való nyitottság helyett a sajátságosságok oltalmazását, a vendégbarátság és keveredés helyett az elzárkózást és önvédelmet írja elő, az ethnosz mítosza, amely a szerző elemzéseiben nemcsak a kommunizmus (az egyetemes uralommentesség és nembeli