A világnézetek lélektana [antikvár]

ELOSZO A rendszerváltás után a könyvkiadásban megjelenhettek a korábban elhallgatott, elferdített, és a század első felében úttörő munkát végzett magyar tudósok eredeti művei. Gondolunk itt például Kelemen E. (szerk.): A magyar pedagógiai gondolkodás klasszikusairz, Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Kiadásában, Budapest 1991-től. Ez a múltat bemutató, és a vonatkozó történelmi tudatot korrigáló tendencia mindazonáltal hamarosan alábbhagyni látszott. A Szent István Társulat azonban folytatni kívánja ezt a tényfeltáró munkát, és jóvoltából schütz Antal Pedagógiáéi, után másfél éwel, immár a második kötet jelenik meg, mely elfeledett nagyjaink szellemi örökségét adja közre, lökést adva ezzel annak, hogy e nagy gondolkodók ötletei, elgondolásai ismét bekerülhessenek a tudományos probléma-tudatba, s azt termékenyen alakítsák. Mert nemcsak a népnek, hanem a tudománynak is szabadnak, tárgyilagosságra törekvőnek kell lennie. Ezúttal egy kiváló katolikus világi tudós, NOSZLOPI LÁSZLÓ: A világnézetek lélektana című munkájára esett a választás (melyet a Szent István Társulat már 1937-ben kiadott). Noszlopi László 1901-ben született Budapesten, és 1990-ben halt meg. A Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófia-pszichológia szakot végzett, s mindkét témában doktorált, majd az egyetem magántanára lett, iUetve a Pedagógiai Szeminárium Lélektani Laboratóriumát vezette 1948-ig. Itthon Komis Gyula és Pauler Ákos, majd Ransch-burg Pál és Szondi Lipót tanai hatottak rá sajátos erővel. Külföldön Berlinben Eduárd Spengler, Münchenben Dietrich von Hildebrand tanítványa volt, és megfordult Jénában is. A kommunizmus uralomra jutása után — hithű katolikus lévén - mellőzött lett, nem maradhatott az egyetemen. MindazonLtal élete végéig megőrizte szellemi érdeklődését és frissességét tudománya iránt, az életbe vetett nemes derűjét. A tudományos alaposság és a tanúságtevő vallásosság egymást áqáró és segítő egységét is megcsodálhaguk Noszlopi László személyében, mert aki oly sokat és mélyen írt a szeretetről, a jellemről, és aki olyjól ismerte az emberi sorsot, hogyan is tudott volna másképp viselkedni. Nagy i! I m i, li i. ¦ ' \ 11