Sókratés védőbeszéde [antikvár]

Részlet a műből: "Platón előtt egy évszázaddal a siciliai Epicharmos állítólag megjósolta: el fog jönni valaki, aki az ő játékait megtisztítja a metrumtól és csak a gondolatok számára tár színpadot. S mikor Platón a Védőbeszédet írja, a gondolatoknak immár csaknem tiszta színpadán megjelenik egy személy - hogy ezt a színpadot még tisztábbá tegye. Az öregember, aki Krisztus előtt 399-ben az athéni törvényszék előtt védi magát - és akit tanítványa e beszéd utólagos lerögzítésével és valószínű végső megformálásával véd és magasztal - él a joggal, hogy ellenindítványt tegyen, mikor vádlói halálbüntetését követelik, és más büntetést javasoljon. Börtönt? Számkivetést? Nem. Azt, hogy az állam tiszteletebédet adjon neki. Ez mindkettőjük véleménye. A mesteré, aki, hangozzék bár nyegleségnek, ha az igazság mellett kitart, de nem hajlandó büntetésre szorulónak nyilvánítani azt, akit nem tart annak; hiszen senkinek nem vétett, miért vétsen most önmagának? S a tanítványé, aki ebben a művében talán a legszemélyesebb emléket állítja Sókratésnak és a legkeményebb vádat mondja ki elítélőire (Ez utóbbiakat a beszéd folyamán csak Melétos nevezi bíráknak, Sókratés véletlenül sem.)"