Szigor III. [antikvár]

LIZA 1 - Vagy nőtt a melled - morogja Éva, amint egy általa kreált ruhát igazgat rajtam. - Vagy én szúrtam el a méretvételt. Lassan félórája vesződünk a hacukával. Először egy buzgó gyakornok próbálta rám aggatni a fekete holmit, mígnem Éva a totojázást megelégelve maga lépett a tettek mezejére, de egyelőre ő sem eredményesebb. - Sajnos te voltál a béna - felelem a lehető legkomolyabban, ám a tükörben Éva döbbent tekintetét elcsípve kirobban belőlem a nevetés. Feszültségoldónak szántam a megjegyzést, viszont ezúttal az általában bohókás barátnőm nem partner a viccelődésben. Számára a ruhaigazgatás élet-halál küzdelem: ha nem sikerül orvosolnia a méretproblémát, az öltözőfülke túloldalán várakozó, közel tízfős stáb őt hibáztatja majd a meghiúsuló fotózásért. Arról pedig szó sem lehet. Éva híresen alapos, pontosabban néhány héttel ezelőttig, a Rudival történt szakításáig az volt. A figyelmét szétmorzsoló magánéleti kudarc az élete összes területére kihatott, egyre gyakrabban hoz