Egy sir a Duna fölött [antikvár]

Részlet: Egy sir a Duna fölött A fejérmegyei Ér kastélydombjának oldalán, ott, ahol hajdan a Hamzsabég ülte pogány lakomáit és a hős Szapáry szenvedte végig fogságának börtönét, a jelenlegi Visitatio-zárdához vezető őt menetében, emelkedik egy szerény, de állandóan virágokkal díszített sírdomb, mely mondhatni diadalmasan tekint le a nagy magyar síkságra, le a kék Dunára, mely azt keresztülszeli, a távolba, ahol füstbe és ködbe burkolva halványan rajzolódnak a főváros kültelkeinek körvonalai. Az egyszerű fakereszten, melyen fehér menyasszonyi fátyol leng a tavaszi szellőben, csak ez a felírás áll: "Itt nyugszik Bogner Mária Margit nővér, élt 28 évet. 1933. V. 13" És mégis, mintha ez a sír a győzedelmes vágynak volna diadaloszlopa, mely betöltötte a lelkét annak, akinek földi maradványai itt nyugszanak a sárga sírhantok alatt. Mintha csak a felszabadult lélek végignézne a rónákon és megszámlálná azokat a lelkeket, akiknek ő imái, áldozatai, szeretete, szenvedései és főleg Jézussal való lelki egysége által szülője és lelkileg édesanyja lett. Mert a lisieux-i kis szenttel együtt ez a szerény visitatiós apáca is elmondhatta magáról, hogy "a Veled való titokzatos egység által a lelkek anyja lettem".