A Tamás-templom karnagya I-III. [antikvár]

Részlet a könyvből: Tompán, kékes felhőktől fátyolozottan süt a hold. A tükörfényességű csillagok álmosan hunyorognak Eisenach városára. Az utcára épült, kertes, egyemeletes házacskát mint párás ködfelhő gomolyogja körül a hiacyntusok és anemonák bódító illata, elvegyülve a verbénák, szegfűk és rozmaringok mézédességű szagával ; elernyednek a karcsú kocsányok végén a szirmok, a virágok fáradtan hajtják le fejüket és zsibbadó kelyhükből nehéz illatár sóhajtó kilehelésével felelnek az esti harmat hűvös permetezésére. A feltárt konyhaajtóból, a sűrűn befuttatott tornácon át, olajmécses narancssárga fénye vetül a kert sötétjébe, különös, szeszélyes, cikkcakkos alakú foltokban hullva a pázsit-szegélyezte kis virágágyakra, amint keresztülszűrődik a futórózsa levelein; meg-megremegnek és imbolygón táncolnak ezek a furcsa, sárga fényfoltok minden légáramlásra, a legparányibb szellőrebbenésre is. Ezer láthatatlan tücsök ciripel, lelket simogatón nyugalmas, egyhangú ritmusban.