"Hogy megcsendüljön minden gyáva fül" [antikvár]

BevezetésÁllamközi szinten a második világháború végével éledtek újjá az 1939/40-ben szétszaggatott - de több téren végig létező - magyar-lengyel kapcsolatok. Ha a hivatalos dátumokat nézzük: a diplomáciai viszony tl945.december2 8-án állították helyre a két ország között, amelyet 1955. február 13-án nagyköveti szintre emeltek. A történetírásban és a népemlékezetben" ezerévesként emlegetett közös történelem és sorsközösség annyi fordulat után megint új szakaszba lépett. Azzal, hogy a Szovjetunió mind Lengyelországot, mind Magyarországot a saját érdekszférájába vonta, és kikényszerítette saját diktatórikus társadalmi berendezkedésének átvételét, több tekintetben is kijelölte a kapcsolatok milyenségét. Ez leginkább az államközi szférát határozta meg, de még itt sem sikerült a kötelező uniformist mindenre ráerőltetni. Hiába is akarták, nem lehetett meg nem történtté tenni a közelmúlt eseményeit - friss emlékként a lengyel menekültek magyarországi befogadását 1939-ben -, és kitörölni mindkét nemzet emlékezetéből a kölcsönös rokonszenvet, ami élesen különbözött a szocializmust építő országok népeinek kötelező internacionalista barátságától.Az általam egy szakaszként kezelt 1945-1989/90 közötti időszakból két csomópontot választottam ki. Mind a kettő válságidőszak, a kommunista rendszer súlyos megingása": 1956 elsősorban Magyarország életében, míg 1980-81 egyértelműen Lengyelországéban. Főként az érdekelt, miként reagált a hivatalos" és miként a civil" Lengyelország az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeire, s ennek fényében hogyan alakult a két ország viszonya 1958-ig, Nagy Imre miniszterelnök és társai kivégzéséig, illetve hogyan élte meg a hivatalos" és hogyan a civil" Magyarország az 1980-8l-es lengyelországi válságot. A két eseménysor szorosan egybefonódott, így lehet