Az öreg hölgyek gyilkosa (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: "Jimmy lassan haladt. Hol az egyik oldalról lökték meg, hol a másikról. De csak préselte magát előre, mintha időre kellene elérnie valahová. Pedig maga sem tudta, hová tart a sűrű tömegben, ahol színek, arcok, hajak kavarogtak előtte a tömör áradásban és mintha ez a kavargás sose akarna véget érni. Mégis volt ebben az egészben valami vigasztaló... igen, ezek közül az emberek közül sokan ugyanolyan sorsot cipelnek magukkal, mint ő. Alig vette észre, hogy kisodródott a járdaszélre, ott még óvatosabban kellett lépegetnie, mert kis térítőkön láncok, órák, keleti csecsebecsék voltak kirakva a földön, amikre, rekedtre kiabálva hangját, egy-egy sovány fekete próbált vevőket szerezni."