Ősképcsarnok (dedikált) [antikvár]

Ülnek a tornácon, két férfi, egy fiatal meg egy öreg. Mire jó egy vénember, miért kellett átélni háborút, zsidóüldözést, kivándorlást, kommunista diktatúrát, szibériai fogságot, ha a végén úgyis megöregszünk, csupán porfogóvá válunk? Olyanok ezek a novellák, mint amikor az ember odakucorodik a nagyanyja mellé, ölébe veszi a családi fénykép­albumot, és meghallgatja az ükanyja vagy a szépapja drámáját. Aztán ezekből a sorsokból lassan kialakul a saját története - dafke.