Létezik (dedikált példány) [antikvár]

Költők népe - w=,rakterének meghatározása vagy megítélése körül wlSSan elfogadott nézetek, nemegyszer valóságos mí-kialakulnak ^ az ar^golok józanok, az olaszok a Ímetek mérnöki pontossággal rendezik be személyes es Kozosseg ^^ vagyunk. Ha belegondolok, talan nem is teved Xl a'',—^^^ aki ebben a szókapcsolatban próbálja meg— a magyarság karakterét - akár kultúrájának és történelmének oly sok közösségi megprobaltatast, ra kényszerítő évszázadait. Valóban, a költők népe vagyunk, közös élményeinket, tapasztalatainkat többnyire nem tudósok vagy államférfiak összegezték és értelmezték, hanem költőink: Balassi Bálint, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, József Attila, Illyés Gyula (és még hosszú a sor). A versek mintha nemzeti karakterünk következményei volnának, költőink adnak számot sikereinkről és vereségeinkről, költőink őrzik meg nemzeti történelmünk tanulságait, ha kell, ők biztatnak bennünket arra, hogy ne adjuk fel a reményt. Következésképp sohasem lepődöm meg azon, hogy irodalmtmk ismerős és tisztelt hősei mellett szinte hétről hétre, vagy hónapról hónapra mindig új költőkkel találkozom. A versek népe itt él közöttünk, s csak az alkalomra vár, hogy a nyilvánosság előtt tegyen tanúbizonyságot vágyairól, csalódásairól, tapasztalatairól - egyáltalán emberi sorsának titkairól. Putnoki A. Dávidnak (aki maga is költő és a Dávid Arts /művészeti műhely/alapító főszerkesztője) nagy érdeme, hogy ezt a fiatalabb és Idősebb magyar költőtársadalmat időről időre meg tudja szólaltatni. Nyilvánosság elé tudja vezetni, teret adva annak, hogy a korábban alig ismert költőtehetségek találkozhassanak az olvasóval {L persze egymás- zLrr'' ' " ^'^-t^ális közösséget alkot, amely SSr.lT'" '' megismerése, a közös fellépés és a kollektív talalkozas azokkal az olvasókkal, akik a versekre fogékonyak). - olvasóközönség ben, a bemut.tv., ? '' P^^^ak gyülekeznek ebben a kötet- mert költőkkel találkoz J aSi r lakar csak egy antológia lapjain) mindig