Bővebb ismertető
A táblák kopottasak, gerince kissé deformált.
Három művet tartalmazó kolligátum: 1.) Reményik Sándor. Atlantisz harangoz. Versek. Budapest, 1925. Magyar Irodalmi Társaság (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda). 84 p. (A Napkelet Könyvtára. 8.) 2.) Reményik Sándor: Szemben az örökméccsel. Budapest, é.n. Studium. 74 p. 3.) Reményik Sándor: A műhelyről. Budapest, 1924. Studium. Reményik Sándor (1890–1941) a két világháború közötti erdélyi magyar líra egyik legmeghatározóbb alakja, az „erdélyi helikonizmus” szellemi vezére. Költészetét a mély humánum, a keresztény hit és a nemzeti sorskérdések iránti elkötelezettség jellemezte. Kolozsváron született és ott is hunyt el; egész életét szülővárosában és az erdélyi hegyek között töltötte. Az első világháború után Végvári álnéven írt irredenta és nemzetvédő verseket, amelyekkel az elcsatolt Erdély magyar közösségének adott reményt és tartást. Költészete a korai impresszionizmustól és szimbolizmustól jutott el a letisztult, puritán és mélyen vallásos hangvételig. Súlyos betegsége és magánya verseiben gyakran melankóliaként jelent meg. Félvászon